Ez így is lett. Akkor már nagyon terhes voltam, a környezetemben élőket óva intettem, hogy aki csak sandán néz felém, vagy kicsit is rosszat szól, azt lefejezem. Mindössze 11 kilót szedtem fel, ami elvileg valóban nem sok, de arra elég, hogy a 9. hónap végére kellemes kacsás járást és malacpofát kölcsönözzön.
Végül tehát október 20-án fél 8-kor jelentkeztem a szülészeten, csomag, fényképezőgép, apuka, nagymama. Csak a legszükségesebbeket hoztam magammal :)
A wellness hangulatú beöntésre kb. fél 9 körül került sor - komolyan jól esett, akkor viccesen mondtam a kint várakozóknak, hogy ilyen szerzek otthonra :) Alapvetően jó hangulatban teltek az órák.
Ezután felfeküdtem a szülőágyra, rám csatolták a műszereket és már kaptam is a fincsi oxitocin koktélt. Jöttek a görcsök, de nem volt vészes, babám pedig minden egyes összehúzódásra erős rugdosással reagált, mintha csak azt mondaná, "hékás, mit akartok tőlem, éppen aludtam!". Doki néhányszor benézett (szó szerint is :)), végül 12-kor sikerült burkot repeszteni. Na innentől kezdődtek csak a fájások.
Félúton átvánszorogtunk egy másik szülőágyra - szülésznőm szerint az sokkal de sokkal jobb volt (nekem spec. tök ugyanolyan) - mindenesetre szépen néztünk ki, kezemben az infúzió, egyik oldalamon a szülésznő, másikon apuka, akik egy méretes lepedőt egyensúlyoztak alattam a folydogáló magzatvíz miatt. És így csoszogtunk tova.
Itt aztán volt műszerfigyelés, labdázás, ezek ketten meg olyan jól elröhögcséltek, meg vicceket meséltek, hogy csak azért könyörögtem, legalább a fájás közben ne röhögtessenek, mert az nagyon nem jó.
Fél 3, doki ismét "benéz", majd közli, hogy "na ebből így nem lesz semmi", irány a műtő.
Így esett, hogy Bencusom fél napos nevetős vajúdás után negyed 4-kor császármetszéssel jött a világra.
A hirtelen jött műtét miatt nem volt kérdés, hogy gerinc érzéstelenítéssel fogják végezni, és nagyon jó volt!!! Láttam, megfogtam, megpusziltam. Csodálatos volt a hatalmasra duzzadt lila arcocskája, és a picike szemeivel úgy nézett rám, mintha mindig is ismerne - de hát persze, hogy ismer, biztos vagyok benne, hogy tudta, én vagyok az ő szeme fénye, és ő az enyém.
