A nap igazából éjjel kezdődik, amikor valamikor 1 óra felé nyikorgásra ébredek, jó esetben cumi a szájba és máris újra befordul a fal felé, folytatva édes álmát. Rosszabb esetben ez még kb. 2 óra körül ismétlődik.
Kb. 3 órakor szopi. Ja persze, neki már nem kellene éjszaka enni.... és ha ő éhes, és ha csak rám van szüksége, akkor mi van... Ezután már reggelig, ja bocs' hajnali 6-6:30-ig alvás van. Egyébként szerintem elaludna ő akár 8-ig is, ha azok a szemét kis rigók nem kezdenék rá a nótára, amint a nap kidugja első sugarát.
Ilyenkor jön monyózás a franciaágyon, közben apát sem hagyjuk aludni, mert végre karnyújtásnyira van az orra, szakálla, és az a temérdek húznivaló szőr, ami a karját lepi :) (bocs apa) Szóval api egy-kettőt rángatózik, de hiába, ez nem valami álombéli legyecske, ami hátha elrepül. Benci bizony nem adja fel addig, míg apikája legalább egyszer rá nem morcog - merthogy ő erre bizony válaszol, visszamorcog. És ezt még 3-szor.
Aztán az éhség felülkerekedik a játékon, így vissza a szopifotelbe. Még el sem helyezkedünk, hallom, apa már ismét horpaszt - de jó neki... (persze ha éppen nem megy dolgozni).
Jól átgondolt ruhaválasztás, pelusmustra, öltözés, és most irány a konyha, ahol bizony ki kell várni, míg anya is magához tér egy mézes feketekávé segítségével.
Vissza nagyágyra, anya felöltözik, és embert farag magából. Na most már lehet játszani, mókázni. A helyszín változó: konyha, előszoba, nappali. Boldogan végigkóstoljuk újra és újra a bútorokat, szőnyegeket, járólapot, mert hát a tegnapi íz már sehol se nincs. 9 óra felé már jó lenne újra alszani, szóval némi küzdés ellene/érte, aztán csend. Anya reggelizhet, apa is felkel a téli álomból, gyors rendrakás, ágyazás, tízórai eltervezése - mert ha az Éhező felébred, és nem készülök el min. 5 perc alatt..... hát azt a hisztit nem kívánom...
Pelus kicuccolása, játék. Anya felmos - miután Bence előnyalta már a padlót -, ebédfőzés több napra, Bencinek ebéd készítés (jó esetben a miénkből előállítható), némi internet böngészés.
Benci nyüsszög, hogy most már legyek szíves bújni, tátott szájjal nevetni, és valamelyik testrészemet többszöri harapásra felkínálni. Alvás ebéd előtt, ami kb. 1-2 órára tolódik. Ebéd után játszunk, vagy sétálunk. Időjárásfüggő. Ebben a 30 fokban inkább megbújunk a sötét szobában, és majd uzsi után megyünk ki . Addig is hempergőzünk, keresztülnézünk felfújhatós labdákon, összenyaljuk a tükröket, műértjük a fali képeket, átrendezzük a hűtőmágneseket, belekiabálunk az ásványvizes palackba, elolvassuk az újságot, összenyálazzuk az újságot, apró cafatokra tépjük az újságot, stb....
7-8 között valamikor jön az esti szopi - ezt már nagyon várja, mászik fel rajtam, amíg rá nem talál :) - utána még kicsit ejtőzünk a játszószőnyegen, és jöhet a fürcsi. Nagykádban, játékokkal. De ilyenkor már hullafáradt, szóval nincs az az önfeledt pancsolás, mint várnánk. Végül kiütéssel győz a fürdővíz, a törölközés és egyéb járulékos ceremóniák már keservesek, annyira álmos. Halk tentebaba, anyaszimatolás, nyakbabújás, álombahümmögés. Kész! Most kb. 1 óráig pihi van. Ilyenkor én már csak játékokat pakolok el, aztán bezuhanok a "nagyágyba".
2011. június 7., kedd
2011. június 6., hétfő
Bence már "villámkúszik"!
Kb. két nap alatt eljutottunk odáig, hogy ma fél órába sem telt, és feltörölte a konyhát, az előszobát. Maga elé dobálta egy játékát, majd boldogan, kiabálva, nevetve utánasietett. Két kar+jobb láb. Ez a tuti "villámkúszás" receptje nálunk :)
2011. június 4., szombat
ÉHES VAGYOK!!!
Az "éhes vagyok" nálunk egy jelenség. Először csak nyüsszög, szaggatottan nyögdös. Aztán amikor veszem a jelet - hát hogyne venném - és elkezdem bekeverni, vagy épp' melegíteni a kaját, a gyermek egyre hangosabban és keservesebben (ekkor már) vinnyog. Mire az etetőszékbe ültetem és elkezdem elépakolni a holmit (tányér, kiskanál, szalvéta, ja mégegy szalvéta, innivaló víz), addigra szabályosan remeg.
Higgyétek el, rendszeresen etetem! Mégis minden alkalommal olyan, mint aki akkor kap enni először a héten...
Higgyétek el, rendszeresen etetem! Mégis minden alkalommal olyan, mint aki akkor kap enni először a héten...
Bence kúszik...
... pontosabban igyekszik, próbálkozik, halad is előre, csak még apró "lépésekben". Most már szinte naponta mosok fel, fertőtlenítek. Na nem akarom sterilizálni a lakást, csak hát a porcicákat és egyéb házi állatokat később, fokozatosan gondoltam bevezetni az étrendbe :)
Az előszobánkban kétszínű a járólap, középen világosabb sáv húzódik - na ennyit a lakásdizájnról :) - és az én kisfiam legérdekesebbnek e két szín közötti különbözőséget találja, egyikről szó szerint vetődik át a másikra. Nagyon édes, mintha egy láthatatlan gombolyagot kergetne :) Persze már megtalálta a virágaimat, az íróasztalom alatti szemetest, a vasalózsinórt, stb... (apa számítógépe érdekes módon még nem került terítékre). Komolyan próbálok gyerekbiztossá tenni mindent, de előbb Benci szép lassan elmutogatja nekem, mik is azok a veszélyforrások, amitől óvnom kellene :) Nem vagyok ám olyan rossz anya! :)
Ja, és hogy az ajtók és szekrények alja, lábai milyen fantasztikusan érdekesek!! Annyira, hogy mindegyikkel komolyan elbeszélget, énekel valamit, kicsit megpaskolja, majd, hogy mindenkinek jó legyen, alaposan megnyalogatja, biztos ami tuti... :)
Az előszobánkban kétszínű a járólap, középen világosabb sáv húzódik - na ennyit a lakásdizájnról :) - és az én kisfiam legérdekesebbnek e két szín közötti különbözőséget találja, egyikről szó szerint vetődik át a másikra. Nagyon édes, mintha egy láthatatlan gombolyagot kergetne :) Persze már megtalálta a virágaimat, az íróasztalom alatti szemetest, a vasalózsinórt, stb... (apa számítógépe érdekes módon még nem került terítékre). Komolyan próbálok gyerekbiztossá tenni mindent, de előbb Benci szép lassan elmutogatja nekem, mik is azok a veszélyforrások, amitől óvnom kellene :) Nem vagyok ám olyan rossz anya! :)
Ja, és hogy az ajtók és szekrények alja, lábai milyen fantasztikusan érdekesek!! Annyira, hogy mindegyikkel komolyan elbeszélget, énekel valamit, kicsit megpaskolja, majd, hogy mindenkinek jó legyen, alaposan megnyalogatja, biztos ami tuti... :)
2011. június 1., szerda
Apa született
APA! Apát megkérdeztem, mit érzett, amikor kivitték neki Bencut, amikor megfoghatta, stb. Azt mondta, hogy akkor ő annyira zavarban volt, mert hát ott volt egy sereg idegen, na meg anyukám, meg hát neki ott feladata volt: fényképezni, kamerázni, de az én telefonommal is, hogy tudjak mms-t küldeni negyed órával a szülés után, stb...
De aztán, amikor végre hazajött, és elővette a készült felvételt, hosszasan zokogott a tévé előtt örömében és a meghatottságtól.
Elismerem, nehéz egy apukának közel kerülni a kisbabájához: anyukának erre van 4-5 napja a kórházban, és ha rooming-in elhelyezéshez van szerencsénk, mint itt Kaposváron, akkor ez elég is arra, hogy kialakuljon a soha többé el nem szakítható lelki kötelék. Én így éreztem. Napról napra közelebb éreztem a szívemhez a kisembert, akit eddig a pocakomban hordoztam.
Minden kórházban más a gyakorlat gondolom - itt most nem beszélek a magán klinikákról, de ha meg tudnám fizetni, legközelebb tutira oda mennék szülni! comment vége -, van ahol nem csinálnak ügyet apuka látogatásából, de itt senki nem jöhetett be, csak egy üvegajtón keresztül. Nem is gondolom, hogy a néhány napos csecsemőt el kell lepni rokonokkal - amúgy is úgy gondolom, hogy a rokonlátogatásnak bőven 1-2 hónap után jön el az ideje, de a kórházba semmiképp nem kell betámadni. Nyugodtan lehet gratulálni telefonon, sms-ben, előbb-utóbb mindenki látni fogja a kis "Gyümölcsöt". Szóval még apuka sem foghatta meg a picit. Az ugyan nem zavart senkit, hogy a szülő nők szobái és az újszülöttosztály közötti folyosón tömegesen várakozó, akár vadidegen látogatók között kell keresztül tolni a babát, ha épp' valamire szüksége van, vagy csak egy órácskára vigyázzon rá valaki, hogy elintézhesd kisebb-nagyobb folyó ügyeidet, orvosodat, stb.
Na de nagyon elrugaszkodtam a témától. Apa születik! Amikor hazajöttünk, apa alig várta, hogy foghassa, pelenkázta, tartogatta, szimatolta, beszélt hozzá. Bence pedig egyből tudta ki is ő, láttam rajta, hogy ismeri, hogy emlékszik a hangjára odabentről :) Nyugodt volt, cseppet sem meglepett.
Azóta Apa a Vicces-Huncut-Vagánykodás, Anya a Bújás-Szuszogás-Ölelés!
De aztán, amikor végre hazajött, és elővette a készült felvételt, hosszasan zokogott a tévé előtt örömében és a meghatottságtól.
Elismerem, nehéz egy apukának közel kerülni a kisbabájához: anyukának erre van 4-5 napja a kórházban, és ha rooming-in elhelyezéshez van szerencsénk, mint itt Kaposváron, akkor ez elég is arra, hogy kialakuljon a soha többé el nem szakítható lelki kötelék. Én így éreztem. Napról napra közelebb éreztem a szívemhez a kisembert, akit eddig a pocakomban hordoztam.
Minden kórházban más a gyakorlat gondolom - itt most nem beszélek a magán klinikákról, de ha meg tudnám fizetni, legközelebb tutira oda mennék szülni! comment vége -, van ahol nem csinálnak ügyet apuka látogatásából, de itt senki nem jöhetett be, csak egy üvegajtón keresztül. Nem is gondolom, hogy a néhány napos csecsemőt el kell lepni rokonokkal - amúgy is úgy gondolom, hogy a rokonlátogatásnak bőven 1-2 hónap után jön el az ideje, de a kórházba semmiképp nem kell betámadni. Nyugodtan lehet gratulálni telefonon, sms-ben, előbb-utóbb mindenki látni fogja a kis "Gyümölcsöt". Szóval még apuka sem foghatta meg a picit. Az ugyan nem zavart senkit, hogy a szülő nők szobái és az újszülöttosztály közötti folyosón tömegesen várakozó, akár vadidegen látogatók között kell keresztül tolni a babát, ha épp' valamire szüksége van, vagy csak egy órácskára vigyázzon rá valaki, hogy elintézhesd kisebb-nagyobb folyó ügyeidet, orvosodat, stb.
Na de nagyon elrugaszkodtam a témától. Apa születik! Amikor hazajöttünk, apa alig várta, hogy foghassa, pelenkázta, tartogatta, szimatolta, beszélt hozzá. Bence pedig egyből tudta ki is ő, láttam rajta, hogy ismeri, hogy emlékszik a hangjára odabentről :) Nyugodt volt, cseppet sem meglepett.
Azóta Apa a Vicces-Huncut-Vagánykodás, Anya a Bújás-Szuszogás-Ölelés!
Az élet forrása
Amikor még terhes voltam, szinte mindenhol hangoztattam, hogy én aztán nem fogok kétségbe esni, ha valami miatt nem megy a szoptatás. A gyerek nem fog éhen halni, én nem fogok ezen görcsölni, meg idegbetegeskedni.
Nos, akkor még nem tudtam, miről is beszélek.
Szerencsémre és mert annyira nagyon akartam - szerintem ugyanis fejben dől el minden - 6 hónapig kizárólag szoptattam. Az első hónap volt nehéz, és ha akkor, a számtalan patthelyzetben hozzányúlok a tápszerhez, ez biztosan nem így lett volna.
Eleve a császár miatt kb. a 4. napon indult be a tejem, addig az én kisfiam a sárgaságig fogyott :( Aztán szerencsére egy nap alatt behozta a lemaradást, és némi kék fény terápiával kiegészítve az 5. napon hazajöhettünk. Persze azonnal kiváltottam a receptre kapott tápszert, nehogy egyszercsak ne tudjak, mit adni neki - na ehhez némi magyarázat, hogy egy alkalommal kapott pótlást, mert elbénáztam a szoptatást és mire igazán éhes lett volna, nekem nem volt tejem (megjegyzem a szobatársam, aki végig küszködött és végig pótlást igényelt, nem kapott receptet.... no comment).
Benci nagyon jól szopizott. Voltak mélypontok, így fogyott el minden csepp tej a fagyasztóból már az első három hétben, de azután már nem is fejtem, mindent kievett. Két ciciből eszik a mai napig, ezt ő így alakította ki. Pont. Ez így volt jó. Soha nem a tejem volt kevés, hanem vagy a technikám nem volt jó, vagy rosszul reagáltam a gyerek jelzéseire, és akkor akartam szoptatni, amikor nem volt éhes, vagy amikor nagyon álmos volt, stb.
Ja, és üzenem, nyugodtan használjon mindenki bimbóvédőt, akinek szükséges, a kórházba is tessék vinni - na nem azért, mert kisebesedik, vagy mert fáj, ugyanis az az egy igaz a sok száz könyvből és újságcikkből, hogy a helyes mellre-helyezés a kulcsa mindennek - az újszülött bár ösztöne súgja és a szopóreflex is működik, a technikáját ugyanúgy tanulja, mint mi magunk. És ha a mellbimbód kicsi, kisebb vagy nem olyan peckesen hegyesedik :), akkor bizony nem tudja jól bekapni, és hiába igyekszel helyesen beleadni a szájába, nem tud vele mit kezdeni. Én is ódzkodtam, mégis csak egy idegen anyag jusson először a baba szájába, hova tűnik akkor a bőrkontaktus, meg a többiek ..... Nyugi, amint megtanulja a technikát és a mellbimbód is igazodik az új helyzethez, simán el lehet hagyni. Kb. 1,5 hónapig így szoptattam az egyik mellemből.
Pár szót az igény szerinti szoptatásról: Nem pontosan értem, hogy ez miért újdonság, és hogy mit akar pontosan jelenten. Ez ugyanis továbbra sem azt jelenti SZERINTEM!, hogy akár óránként mellre teszem, ha egyet nyikkan. Azt igenis kb. figyelnünk kell, hogy kezdetben 3 óránként, fejlődési ugrásnál kb. 2 óránként néhány napig, aztán amikor eléri vagy elkerüli a 4 hónapot, akkor kb. 4 óránként van evés. A KB. ebben a történetben fontos kötőszó, de nagyjából így éheznek meg a babák. Az más, ha szopizni akar - ezt minden anyuka szíve joga eldönteni, hogyan elégíti ki ezt a vágyat, én bizony a "cumiszörny-höz" folyamodtam. Ez van. De csak az elalváshoz volt rá szüksége. (sajnos már más a helyzet, mert már keveset szopizik, és úgy vettem észre, ezért napközben is kéri a cumit - mindegy, majd kinövi, majd megoldjuk, ha eljön az ideje) Persze minden baba más, de én úgy gondolom, nem azzal teszünk jót, ha egész álló nap tömjük a gyerekbe az anyatejet, nem attól lesz kiegyensúlyozott, sokkal inkább hasfájós és bukós... Még egyszer hangsúlyozom, ez csak az én véleményem.
Nos, akkor még nem tudtam, miről is beszélek.
Szerencsémre és mert annyira nagyon akartam - szerintem ugyanis fejben dől el minden - 6 hónapig kizárólag szoptattam. Az első hónap volt nehéz, és ha akkor, a számtalan patthelyzetben hozzányúlok a tápszerhez, ez biztosan nem így lett volna.
Eleve a császár miatt kb. a 4. napon indult be a tejem, addig az én kisfiam a sárgaságig fogyott :( Aztán szerencsére egy nap alatt behozta a lemaradást, és némi kék fény terápiával kiegészítve az 5. napon hazajöhettünk. Persze azonnal kiváltottam a receptre kapott tápszert, nehogy egyszercsak ne tudjak, mit adni neki - na ehhez némi magyarázat, hogy egy alkalommal kapott pótlást, mert elbénáztam a szoptatást és mire igazán éhes lett volna, nekem nem volt tejem (megjegyzem a szobatársam, aki végig küszködött és végig pótlást igényelt, nem kapott receptet.... no comment).
Benci nagyon jól szopizott. Voltak mélypontok, így fogyott el minden csepp tej a fagyasztóból már az első három hétben, de azután már nem is fejtem, mindent kievett. Két ciciből eszik a mai napig, ezt ő így alakította ki. Pont. Ez így volt jó. Soha nem a tejem volt kevés, hanem vagy a technikám nem volt jó, vagy rosszul reagáltam a gyerek jelzéseire, és akkor akartam szoptatni, amikor nem volt éhes, vagy amikor nagyon álmos volt, stb.
Ja, és üzenem, nyugodtan használjon mindenki bimbóvédőt, akinek szükséges, a kórházba is tessék vinni - na nem azért, mert kisebesedik, vagy mert fáj, ugyanis az az egy igaz a sok száz könyvből és újságcikkből, hogy a helyes mellre-helyezés a kulcsa mindennek - az újszülött bár ösztöne súgja és a szopóreflex is működik, a technikáját ugyanúgy tanulja, mint mi magunk. És ha a mellbimbód kicsi, kisebb vagy nem olyan peckesen hegyesedik :), akkor bizony nem tudja jól bekapni, és hiába igyekszel helyesen beleadni a szájába, nem tud vele mit kezdeni. Én is ódzkodtam, mégis csak egy idegen anyag jusson először a baba szájába, hova tűnik akkor a bőrkontaktus, meg a többiek ..... Nyugi, amint megtanulja a technikát és a mellbimbód is igazodik az új helyzethez, simán el lehet hagyni. Kb. 1,5 hónapig így szoptattam az egyik mellemből.
Pár szót az igény szerinti szoptatásról: Nem pontosan értem, hogy ez miért újdonság, és hogy mit akar pontosan jelenten. Ez ugyanis továbbra sem azt jelenti SZERINTEM!, hogy akár óránként mellre teszem, ha egyet nyikkan. Azt igenis kb. figyelnünk kell, hogy kezdetben 3 óránként, fejlődési ugrásnál kb. 2 óránként néhány napig, aztán amikor eléri vagy elkerüli a 4 hónapot, akkor kb. 4 óránként van evés. A KB. ebben a történetben fontos kötőszó, de nagyjából így éheznek meg a babák. Az más, ha szopizni akar - ezt minden anyuka szíve joga eldönteni, hogyan elégíti ki ezt a vágyat, én bizony a "cumiszörny-höz" folyamodtam. Ez van. De csak az elalváshoz volt rá szüksége. (sajnos már más a helyzet, mert már keveset szopizik, és úgy vettem észre, ezért napközben is kéri a cumit - mindegy, majd kinövi, majd megoldjuk, ha eljön az ideje) Persze minden baba más, de én úgy gondolom, nem azzal teszünk jót, ha egész álló nap tömjük a gyerekbe az anyatejet, nem attól lesz kiegyensúlyozott, sokkal inkább hasfájós és bukós... Még egyszer hangsúlyozom, ez csak az én véleményem.
Megszületett
2010. október 13-ára vártuk kisfiamat, akinek azonban esze ágában sem volt megszületni. Kedves professzorunk azt mondta, kapunk még egy hetet, de aztán életre hívjuk a fiatalembert.
Ez így is lett. Akkor már nagyon terhes voltam, a környezetemben élőket óva intettem, hogy aki csak sandán néz felém, vagy kicsit is rosszat szól, azt lefejezem. Mindössze 11 kilót szedtem fel, ami elvileg valóban nem sok, de arra elég, hogy a 9. hónap végére kellemes kacsás járást és malacpofát kölcsönözzön.
Végül tehát október 20-án fél 8-kor jelentkeztem a szülészeten, csomag, fényképezőgép, apuka, nagymama. Csak a legszükségesebbeket hoztam magammal :)
A wellness hangulatú beöntésre kb. fél 9 körül került sor - komolyan jól esett, akkor viccesen mondtam a kint várakozóknak, hogy ilyen szerzek otthonra :) Alapvetően jó hangulatban teltek az órák.
Ezután felfeküdtem a szülőágyra, rám csatolták a műszereket és már kaptam is a fincsi oxitocin koktélt. Jöttek a görcsök, de nem volt vészes, babám pedig minden egyes összehúzódásra erős rugdosással reagált, mintha csak azt mondaná, "hékás, mit akartok tőlem, éppen aludtam!". Doki néhányszor benézett (szó szerint is :)), végül 12-kor sikerült burkot repeszteni. Na innentől kezdődtek csak a fájások.
Félúton átvánszorogtunk egy másik szülőágyra - szülésznőm szerint az sokkal de sokkal jobb volt (nekem spec. tök ugyanolyan) - mindenesetre szépen néztünk ki, kezemben az infúzió, egyik oldalamon a szülésznő, másikon apuka, akik egy méretes lepedőt egyensúlyoztak alattam a folydogáló magzatvíz miatt. És így csoszogtunk tova.
Itt aztán volt műszerfigyelés, labdázás, ezek ketten meg olyan jól elröhögcséltek, meg vicceket meséltek, hogy csak azért könyörögtem, legalább a fájás közben ne röhögtessenek, mert az nagyon nem jó.
Fél 3, doki ismét "benéz", majd közli, hogy "na ebből így nem lesz semmi", irány a műtő.
Így esett, hogy Bencusom fél napos nevetős vajúdás után negyed 4-kor császármetszéssel jött a világra.
A hirtelen jött műtét miatt nem volt kérdés, hogy gerinc érzéstelenítéssel fogják végezni, és nagyon jó volt!!! Láttam, megfogtam, megpusziltam. Csodálatos volt a hatalmasra duzzadt lila arcocskája, és a picike szemeivel úgy nézett rám, mintha mindig is ismerne - de hát persze, hogy ismer, biztos vagyok benne, hogy tudta, én vagyok az ő szeme fénye, és ő az enyém.
Ez így is lett. Akkor már nagyon terhes voltam, a környezetemben élőket óva intettem, hogy aki csak sandán néz felém, vagy kicsit is rosszat szól, azt lefejezem. Mindössze 11 kilót szedtem fel, ami elvileg valóban nem sok, de arra elég, hogy a 9. hónap végére kellemes kacsás járást és malacpofát kölcsönözzön.
Végül tehát október 20-án fél 8-kor jelentkeztem a szülészeten, csomag, fényképezőgép, apuka, nagymama. Csak a legszükségesebbeket hoztam magammal :)
A wellness hangulatú beöntésre kb. fél 9 körül került sor - komolyan jól esett, akkor viccesen mondtam a kint várakozóknak, hogy ilyen szerzek otthonra :) Alapvetően jó hangulatban teltek az órák.
Ezután felfeküdtem a szülőágyra, rám csatolták a műszereket és már kaptam is a fincsi oxitocin koktélt. Jöttek a görcsök, de nem volt vészes, babám pedig minden egyes összehúzódásra erős rugdosással reagált, mintha csak azt mondaná, "hékás, mit akartok tőlem, éppen aludtam!". Doki néhányszor benézett (szó szerint is :)), végül 12-kor sikerült burkot repeszteni. Na innentől kezdődtek csak a fájások.
Félúton átvánszorogtunk egy másik szülőágyra - szülésznőm szerint az sokkal de sokkal jobb volt (nekem spec. tök ugyanolyan) - mindenesetre szépen néztünk ki, kezemben az infúzió, egyik oldalamon a szülésznő, másikon apuka, akik egy méretes lepedőt egyensúlyoztak alattam a folydogáló magzatvíz miatt. És így csoszogtunk tova.
Itt aztán volt műszerfigyelés, labdázás, ezek ketten meg olyan jól elröhögcséltek, meg vicceket meséltek, hogy csak azért könyörögtem, legalább a fájás közben ne röhögtessenek, mert az nagyon nem jó.
Fél 3, doki ismét "benéz", majd közli, hogy "na ebből így nem lesz semmi", irány a műtő.
Így esett, hogy Bencusom fél napos nevetős vajúdás után negyed 4-kor császármetszéssel jött a világra.
A hirtelen jött műtét miatt nem volt kérdés, hogy gerinc érzéstelenítéssel fogják végezni, és nagyon jó volt!!! Láttam, megfogtam, megpusziltam. Csodálatos volt a hatalmasra duzzadt lila arcocskája, és a picike szemeivel úgy nézett rám, mintha mindig is ismerne - de hát persze, hogy ismer, biztos vagyok benne, hogy tudta, én vagyok az ő szeme fénye, és ő az enyém.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)