Amikor még terhes voltam, szinte mindenhol hangoztattam, hogy én aztán nem fogok kétségbe esni, ha valami miatt nem megy a szoptatás. A gyerek nem fog éhen halni, én nem fogok ezen görcsölni, meg idegbetegeskedni.
Nos, akkor még nem tudtam, miről is beszélek.
Szerencsémre és mert annyira nagyon akartam - szerintem ugyanis fejben dől el minden - 6 hónapig kizárólag szoptattam. Az első hónap volt nehéz, és ha akkor, a számtalan patthelyzetben hozzányúlok a tápszerhez, ez biztosan nem így lett volna.
Eleve a császár miatt kb. a 4. napon indult be a tejem, addig az én kisfiam a sárgaságig fogyott :( Aztán szerencsére egy nap alatt behozta a lemaradást, és némi kék fény terápiával kiegészítve az 5. napon hazajöhettünk. Persze azonnal kiváltottam a receptre kapott tápszert, nehogy egyszercsak ne tudjak, mit adni neki - na ehhez némi magyarázat, hogy egy alkalommal kapott pótlást, mert elbénáztam a szoptatást és mire igazán éhes lett volna, nekem nem volt tejem (megjegyzem a szobatársam, aki végig küszködött és végig pótlást igényelt, nem kapott receptet.... no comment).
Benci nagyon jól szopizott. Voltak mélypontok, így fogyott el minden csepp tej a fagyasztóból már az első három hétben, de azután már nem is fejtem, mindent kievett. Két ciciből eszik a mai napig, ezt ő így alakította ki. Pont. Ez így volt jó. Soha nem a tejem volt kevés, hanem vagy a technikám nem volt jó, vagy rosszul reagáltam a gyerek jelzéseire, és akkor akartam szoptatni, amikor nem volt éhes, vagy amikor nagyon álmos volt, stb.
Ja, és üzenem, nyugodtan használjon mindenki bimbóvédőt, akinek szükséges, a kórházba is tessék vinni - na nem azért, mert kisebesedik, vagy mert fáj, ugyanis az az egy igaz a sok száz könyvből és újságcikkből, hogy a helyes mellre-helyezés a kulcsa mindennek - az újszülött bár ösztöne súgja és a szopóreflex is működik, a technikáját ugyanúgy tanulja, mint mi magunk. És ha a mellbimbód kicsi, kisebb vagy nem olyan peckesen hegyesedik :), akkor bizony nem tudja jól bekapni, és hiába igyekszel helyesen beleadni a szájába, nem tud vele mit kezdeni. Én is ódzkodtam, mégis csak egy idegen anyag jusson először a baba szájába, hova tűnik akkor a bőrkontaktus, meg a többiek ..... Nyugi, amint megtanulja a technikát és a mellbimbód is igazodik az új helyzethez, simán el lehet hagyni. Kb. 1,5 hónapig így szoptattam az egyik mellemből.
Pár szót az igény szerinti szoptatásról: Nem pontosan értem, hogy ez miért újdonság, és hogy mit akar pontosan jelenten. Ez ugyanis továbbra sem azt jelenti SZERINTEM!, hogy akár óránként mellre teszem, ha egyet nyikkan. Azt igenis kb. figyelnünk kell, hogy kezdetben 3 óránként, fejlődési ugrásnál kb. 2 óránként néhány napig, aztán amikor eléri vagy elkerüli a 4 hónapot, akkor kb. 4 óránként van evés. A KB. ebben a történetben fontos kötőszó, de nagyjából így éheznek meg a babák. Az más, ha szopizni akar - ezt minden anyuka szíve joga eldönteni, hogyan elégíti ki ezt a vágyat, én bizony a "cumiszörny-höz" folyamodtam. Ez van. De csak az elalváshoz volt rá szüksége. (sajnos már más a helyzet, mert már keveset szopizik, és úgy vettem észre, ezért napközben is kéri a cumit - mindegy, majd kinövi, majd megoldjuk, ha eljön az ideje) Persze minden baba más, de én úgy gondolom, nem azzal teszünk jót, ha egész álló nap tömjük a gyerekbe az anyatejet, nem attól lesz kiegyensúlyozott, sokkal inkább hasfájós és bukós... Még egyszer hangsúlyozom, ez csak az én véleményem.
