Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés-főzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés-főzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 16., csütörtök

Tésztamánia

Amióta aktívan kezdtem élni a kismamák társasági életét - chaten, blogon, egyszóval interneten (havonta egyszer személyesen) :D:D - azóta újra visszataláltam a konyhába. Mindig is szerettem főzni, és már-már perverz módon élvezem a különböző alapanyagok megmunkálását, úgy mint húsok, belsőségek (!), tészták különösen. Bence mellett nehezemre esett és esik ma is bármibe belefogni, de ha férjemnek akár csak fél nap szabadnapja van a héten, akkor főzök nagyobb adagot, ami kb. két napra elég. Tovább nem szeretek eltenni semmit, mert akkor már nem kívánjuk, és utálok úgy enni, hogy muszáj. Mamatársaim között van, aki minden nap egyedül van a gyerekkel, vagy éppen 2-3 gyereket is nevel, és Ők is meg tudják oldani a mindennapi főzést. Ez inspirált arra, hogy én is újra felvegyem a kesztyűt.
A menüt jó egy hétre előre megtervezem, így van módom előkészülni, fagyasztóból időben elővenni, nem kapkodni.
És hát borzasztóan rákattantam a tésztafélékre. Nem is enni szeretem a legjobban, hanem készíteni. Legyen az egy borzasztó egyszerű muffin, vagy kelt tészta, de akár egy idegnyugtató kifőtt tészta meggyúrása. A kelt tésztánál annyi könnyebbséget vezettem be - valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy annyira kedvelem -, hogy én a kenyérsütőgépben dagasztatom meg a tésztát, amihez csak szárazélesztőt használok. Olyan gyönyörű lesz a tészta, mint az álom. A gyúrásba már egészen jól belejöttem, nem mellesleg rengeteget lehet spórolni vele. Már egész bonyolult recepteket is kipróbálok, és alkotok, alkotok.
Legutóbb pedig belefogtam a tortakészítésbe. Egyik mami-tól kaptam a tortalap receptet, egy másiktól meg a krém receptet. A tortalap első körben a kukában végezte, a második lett tökéletes. A krém végeredményben jó lett, de nem így terveztem, viszont már tudom, hol rontottam el, szóval legközelebb menni fog. És akkor nekiálltam marcipán figurákat gyártani, ami meg annyira jól sikerült, hogy már-már teljesen elszálltam magamtól :) de tényleg jó lett.
Szóval egy jó ideje nagy tételben vásárolom a lisztet, rajongója vagyok a legtöbb tésztás és tortás gasztrobloggernek, és alkotok. Szinte minden nap.
Férjem legutóbb is meglátta a liszthalmokat a bevásárló szatyorban - "már megint lisztet vettél...már tésztaundorunk lesz...mit akarsz megint csinálni" - "szilvalekváros buktát..." - "na jó, azt még csinálhatsz.." :D

2012. január 19., csütörtök

együtt sütés 0.

Azért nulladik, mert ez még nagyon komolytalan együtt-sütés volt. Inkább csak "ne lógj már anya lábán, és alatt, mert muffint akarok sütni" elterelés volt.
Tegnap este muffint kívántam :) Láttam is a tvben a kb. 5 perces receptet. Magam mellé ültettem az etetőszékben, ő el is kezdte kipakolni azt a kisdobozt, amiben a sütőporokat, pudingokat, tortazseléket, stb. tartom. Oké. Látta, hogyan rázom a sütőporos zacskót, mielőtt kibontom, hát ő is utánozni kezdett. Minden zacskót alaposan megrázott. Egyszercsak azt vettem észre - tőlem 15 centire - hogy a gyerek baromira élvezi, ahogy a bontott (a hülye anyád) sütőpor hullik rá a fejére, arcára, ruhájára, konyhapultra, mindenhova... Azért végül a muffin elkészült, és a gyerek is evett nyers tésztát, amikor "ujjpróbát" végzett a már megtöltött muffinformában :)

2012. január 3., kedd

14 hónapos étrend

Valószínűleg minden édesanyának komoly fejtörést tud okozni, mit is adjon éhségtől visongó gyermekének, aki már ugyan mindent megenne, beleértve fűt-fát-bogarat, de legszívesebben mégis inkább az újságpapírt, mi azért úgy gondoljuk, mégse nem kéne...
Én magam - ebből következően természetesen a férjem is :) - különösen kedvelem a fűszeres ételeket, a jó magyar konyhát, de bármilyen, tényleg bármilyen zöldséget, gyümölcsöt jóízűen fogyasztok. Ez így önmagában nem is hangzik rosszul, igaz?! Akkor miért is van nekem problémám a kisded etetésével? Hát mert vagy az a baj, hogy a kisded azt nem akarja enni, amit én, vagy éppen azt akarja (a csülkös bablevest és a kedvenc édes-csilis mártásomat azért még nem vezettem be az étrendjébe). Meg aztán foghíján vagyunk, és ez eléggé leszűkíti a kínálható ételek skáláját. Őrlőfoga még egyáltalán nincs.
Már alig van olyan étel, amit nem kóstolt valamilyen formában, egyelőre a méz, gomba és az apró-magvas gyümölcsök vannak várólistán, még a tejet is sikerült 1-2 hasmenéssel 1 hónap alatt kipipálni.
Fel van tehát adva a lecke, anyukának kreatívnak kell lenni. Ma reggel undorral tolta el magától a jól bevált felvágottas kenyérkatonákat, és persze egész délelőtt rájárt a hűtőre, összeevett mindent, de nem lakott jól semmitől. Megijedtem, hogy mi van ezzel a gyerekkel, aki a "jólevők" mintapéldánya 6 hónapos kora óta, vele példálóznak az orvosi rendelőben és nem véletlenül nőtt ekkorára. Apának persze kapásból az jutott eszébe, hogy talán már unja a menüt. Belegondolva, elképzelhető, elvégre nem sok fantáziát vittem a reggelijébe, a lényeg az volt, hogy fogak nélkül, különösebb szülői asszisztencia nélkül önállóan is fogyasztható legyen. A reggeli kávészeánszról ugyanis a terhességem 0. napjától sem voltam hajlandó lemondani... (itt most lehet kicsit utálni, de az vesse rám az első követ, aki nem ragaszkodott legalább egyetlen megszokott dologhoz sem, gyerek ide vagy oda).
Az imént vettem ki a sütőből (este 11 óra van) a holnapi reggelit, ami Limara ún. hernyó-kifli receptje alapján készült, remélem ez kedvére való lesz a kis zsarnoknak:

A másik nagy kedvencem, ami nálunk az ún. "vacsora-joker", az az amerikai palacsinta. Bármilyen ízesítéssel el lehet készíteni, sósan, édesen, tök mindegy. Ami van otthon: alma, banán, körte, sárgarépa, cukkini, .... Egyszerűen lereszelni és belekeverni a tésztába, amit ennek a plusz hozzávalónak a speciális fűszereivel ízesítünk (pl. gyümölcsökhöz fahéj, vaníliás cukor, cukkinihez fokhagyma, zöld fűszerek) Az alap tészta sem nagy ördöngösség, gyakorlatilag annyi, hogy szódavíz helyett tejjel keverjük ki, a liszthez adunk sütőport, több cukrot (ha édeset akarunk). Nyilván vannak profibb receptek is, de én így gondolomformán dobtam mindig össze, másra nem is volt időm.



A tészták mindenféle szósszal nagyon mennek, túrógombóc, szilvás gombóc ááá, hát a pörkölt-nokedli kettősről nem is beszélve. A sütőtök natúran, héjából kikanalazva csemege. Babáknak legjobb kaja a mindenféle rakott, akár rizzsel, akár krumplival, abban nem lehet csalódni. Benci nagyon szereti még a jó tartalmas leveseket (frankfurti leves, krumplileves), persze minimális lével egyelőre, a folyadékot nem tudja összeegyeztetni a kanállal.
Az ebéd és a vacsora szerintem elég változatos, úgyahogy, de a reggelit meg kell oldanom, mert láthatóan nem felel meg a jelenlegi kínálat. Remélem ezek a hernyó-kiflik beválnak. Aztán majd agyalok tovább :)

Minden mamának és babának jó étvágyat kívánok.

2011. október 24., hétfő

első szülinap

Hát megtörtént. "Maszületett" kisbabám betöltötte az első életévét. Brühűűű!!!
Kb. 3 napon keresztül volt, hogy elbőgtem magam, teljesen újraéltem az egy évvel ezelőtti eseményeket, és gyönyörű volt. Meghatódtam. Hol van már az a lila kis pocok?!

Úgy éreztem, egy valamirevaló anyukának ki kell tennie magáért, ha szülinapi tortáról van szó, még akkor is, ha az Egyéves semmire nem fog emlékezni az ég világon. Háháá! Feltaláltam ám én a tutit! Olyan tortát rittyentek, hogy csuda!.... Kitaláltam, elterveztem, kigugliztam mindent. Teljes nyugalmat kértem, gyerek az apjával többórás kimenőn, én meg a konyhában maszatoltam.

Nos, persze akik a recepteket kitalálják, mégsem teljesen hülyék, szóval nem árt(ana) rájuk hallgatni. De hát én vagyok az Anya, egyértelműen Én tudom jobban.
Így történt, hogy muffin-ból sütöttem tortát - ezzel csak az a baj, hogy a kis küblikbe tervezett tészta a nagy tortaformában mégsem úgy viselkedik, mint várnád; lényeg, hogy nem emelkedett fel rendesen. Ettől eltekintve szépen átsült, az íze is, mint vártam. Ja, még nem mondtam, céklás-csokis összetételben műveltem mindezt. Én nagyon imádom.
Eddig kész. Jöhet a krém. Mit is adjak egy egyévesnek, aki még épp'csak megismerkedett az ízekkel, alapanyagokkal. Gond egy szál se, az internet telis-tele van ún. gasztrobloggerekkel, akik számtalan jól bevált recepttel várják az arra "éhezőket".
Választottam: narancsos mascarpone krém. Csudafinom. Lett volna, ha nem akarom kispórolni a porcukrot, hogy reform maradjak... minta egyébként az lennék, na mindegy... Így kissé savanykás lett, ami aztán valahogy mégsem passzolt a céklás piskótával. Persze mindenki megette a maga adagját, mert nekem ilyen jólnevelt családom van :)
De visszatérnék még a díszítésre: marcipán bevonat, cukorgyöngy dekór, egy szál gyertya :) Ez mondjuk jó lett (hála a gasztrobloggerek trükkös tanácsainak :)).
És készült egy minitorta is a kis ünnepelt részére, hogy önállóan élvezhesse a torta trancsírt :)

2011. szeptember 20., kedd

tudj mit kezdeni a maradékkal :)

Valóban védőnőmnek volt igaza: amint Benci megízlelte a pörköltet, esze ágában sincs továbbiakban megenni a jó kis cékla vagy sütőtök pürémet. Pedig hogy' imádta :) Öröm volt nézni a csupalila képét, mint valami véres horror :)
Na de amikor anyává válunk, kapunk egy (ill. több, de most csak egyről szólnék) különleges képességet, mégpedig, hogy bármiből képesek vagyunk finom ételt készíteni, és alapelvünk, hogy SOHA NINCS MARADÉK! Legrosszabb esetben éjjel 10kor, fürdetés és fektetés után az aktuális sorozat, vagy facebook előtt belapátoljuk, jobb esetben pedig kitalálunk egy újabb ételt (lásd képességek 1. pont :)).
Íme két remek konyhai alkotás, melyekhez a bébiadagokba fagyasztott sütőtök- ill. céklapürét használtam fel:


2011. szeptember 18., vasárnap

konyhai alkotás I.

Házitésztát gyúrtam :) !!! Ezt szeretem én igazán, a konyhában alkotni újat, tökéleteset :) Igenis erre most büszke vagyok, mert nagymamám és anyukám készítettek ilyen tésztát, és ezt megtanulni szerintem ma már valódi kihívás - persze nem olyan nehéz dolog, de a legtöbben nem próbálkoznak már vele. Pedig utánozhatatlan íze van az igazi házilag gyúrt tésztának. A fiúk mindenesetre befalták, férjem 3 tányérral evett!
Íme: