hobbikeresés

Már nagyon régóta ún. hobbikeresésben vagyok. Korábban kifejtettem már, hogy milyen "nemtudom" érzés kerített hatalmába, és egyértelműen úgy gondolom, ennek leküzdésében 100%osan segíteni tudna, ha megtalálnám, mi az, amivel nagyon szívesen eltölteném üres perceimet.
Szóba jött a szabás-varrás, szerintem nekem az menne. Na nem ruhákat varrnék, inkább takarókat, falvédőt, szütyőket, párnát: olyasmit, amihez nem kell különösebb varrótanfolyam, elég egy-két trükköt ellesni, és persze kézügyesség. Utóbbi asszem, nekem van. Csak nem használom.
Amiben én igazán "otthon" érzem magam, az a sütés-főzés, azon belül is a tészta. Tészta minden mennyiségben, formában, ízben. Nem cukrászsütikre kell gondolni, hanem magára a tésztára. Gyúrni, dagasztani, kikeverni és végigülni a sütő előtt, amíg gyönyörű habos-babosra dagad a tepsiben, vagy épp' puhára fő a fazékban.
Alapvetően húsevő ragadozónak tartom magam, számomra a nyers hús, vagy akár belsőségek feldolgozása kész élvezet, és ettől még nem vagyok szörnyeteg :) Anno a disznóvágásokon alig vártam a friss meleg májacskát, hogy kisüthessem, és felszolgálhassam a pálinkagőzös mészáros csapatnak. Sajnálom, nekem az ételek, de legfőképp az alapanyagok a gyengéim. Anyukám sem jött még rá, kitől örököltem ezt a "hajlamot" :)
De eltértem a tárgytól. Szóval, mit is csináljak? Valójában már nem ez ám a kérdés, hiszen a fentiekben le is írtam, mihez van nekem igazán kedvem. Akkor hát álljak neki? Keljek fel a tévé elől? Keljek fel a számítógép elől? Aaauuuóóóómmmmhhhmmm?!?!?! És ezzel mindent elmondtam :) LUSTA VAGYOK, MINT ... mint valami, ami nagyon lusta. Még hasonlatot sem találok. Ezen hogyan lehet úrrá lenni??? Segítség! Azt hittem, ha gyerekem születik, elmúlik ez a speciális tulajdonságom - hogy férjemet idézzem - mert hát egy gyerek mellett ugyan nem engedheti meg magának senki, hogy lustálkodjon. De valahogy úgy alakult, hogy mégis megengedhetem. Na most légy okos. Kitaláltam, hogy akkor állok neki varrni, ha elpakoltam az iratokat, amik halomban fekszenek a polcokon. Aztán kitaláltam, hogy akkor pakolom el az iratokat, ha minden könyvelési háttérmunkát is elvégeztem, ami az éves zárásokhoz egyébként is szükséges. Aztán kitaláltam, hogy előbb lekönyvelek mindent, aztán zárok - és ezt találom ki minden hónapban a bevallások előtt. Így elég nehezen érem utol a saját ki-találmányaimat. Lehet, hogy van ebben némi szándékosság?! Valószínű!
EL AKAROM HATÁROZNI!!!! Meg is tettem már vagy százszor. Például, most, hogy ezt írom, közben úgy de úgy elhatározom, hogy mindjárt felkelek, és .... és valószínűleg elpakolok a konyhában, közben felébred a gyerek, tízórai, ebédfőzés, ebéd, konyhapakolás folyt.köv., séta gyerekkel, mert megint aludni fog, aztán este van, akkor már nagyon kívánja a közös játékot, vacsorakészítés, fürdetés, altatás.... Jééé, már este 9 óra van?! Akkor megnézem az aktuális valóságsót, aztán nekiállok. Jééé, már este 10 óra van?! Hát én már aztán neki nem állok semminek.....
És ez így megy minden nap.... Van kérdés? Nincs? Helyes! :D

őszbe zárva

Ma rettenetes az időjárás. A hideg még hagyján, október végén nem vár mást az ember, de ez az egész nap pötyörésző, jó érzéssel esőnek sem nevezhető valami már igencsak idegesítő. Semmiféle szabadtéri program nem kivitelezhető.
Kb. 20 percenként bámulok ki az ablakon, hátha eláll, és akkor bundába dughatom a gyereket, meg magamat, és irány egy kiadós séta a hidegben. Hát de nem.

Mostanáig 3szor végigénekeltem a mondókás könyveket, elmutogattam és hangutánoztam minden fellelhető kutyát, macskát, tehenet, lovat, nyulat, és még egy tapírt is (nem fogom elárulni, hogyan...), építettem számtalan lerombolható mesterművet a legóból, mosógépbámulás 20 perc, poháralátétek szétdobálása 3 perc (na ez nem jött be...), legó kipakolás-bepakolás a ládácskába, nyaltunk ablakot, tükröt menetrendszerűen, végigrohantunk a lakáson ááááááá-zva néhányszor....
...aztán elfogyott a tudomány, és hát a gyermeki türelem - állj, ilyen szó nincs is!

Épp' most olvastam egy cikket, melyben a tévénézést megengedő, sőt úgymond bébiszitterként alkalmazó anyákat egy fához kell kötözni a puszta közepén, hogy keselyűk vacsorája legyen.... Na hát én bizony bekapcsoltam. Be ám! Talán nem lesz végképp agysorvadt a fiam, ha kis ideig bámulja, aztán csak hallgatja a tvpaprikát :) persze neki is járt némi duci pelenkás elefántnézegetés a bébi tv-n és egy kis "Timmy time"*

Most kisütöttem a gesztenyémet, amíg alszik a Csöpp, addig elporcogatom, mert aztán mindez kezdődik előröl, amíg az esti fürdetés után ágyba nem imádom.

Mindenesetre, ha ez az időjárás még eltart néhány napig, ki kell találnom valamit. A legvalószínűbb, hogy betörök néhány hasonszőrű anyukához, és jól rátukmálom magunkat :) "Aki hallja, adja át!" :)

*kisgyerekes anyukák nyilván értik, a többiek majd megértik :)

első szülinap

Hát megtörtént. "Maszületett" kisbabám betöltötte az első életévét. Brühűűű!!!
Kb. 3 napon keresztül volt, hogy elbőgtem magam, teljesen újraéltem az egy évvel ezelőtti eseményeket, és gyönyörű volt. Meghatódtam. Hol van már az a lila kis pocok?!

Úgy éreztem, egy valamirevaló anyukának ki kell tennie magáért, ha szülinapi tortáról van szó, még akkor is, ha az Egyéves semmire nem fog emlékezni az ég világon. Háháá! Feltaláltam ám én a tutit! Olyan tortát rittyentek, hogy csuda!.... Kitaláltam, elterveztem, kigugliztam mindent. Teljes nyugalmat kértem, gyerek az apjával többórás kimenőn, én meg a konyhában maszatoltam.

Nos, persze akik a recepteket kitalálják, mégsem teljesen hülyék, szóval nem árt(ana) rájuk hallgatni. De hát én vagyok az Anya, egyértelműen Én tudom jobban.
Így történt, hogy muffin-ból sütöttem tortát - ezzel csak az a baj, hogy a kis küblikbe tervezett tészta a nagy tortaformában mégsem úgy viselkedik, mint várnád; lényeg, hogy nem emelkedett fel rendesen. Ettől eltekintve szépen átsült, az íze is, mint vártam. Ja, még nem mondtam, céklás-csokis összetételben műveltem mindezt. Én nagyon imádom.
Eddig kész. Jöhet a krém. Mit is adjak egy egyévesnek, aki még épp'csak megismerkedett az ízekkel, alapanyagokkal. Gond egy szál se, az internet telis-tele van ún. gasztrobloggerekkel, akik számtalan jól bevált recepttel várják az arra "éhezőket".
Választottam: narancsos mascarpone krém. Csudafinom. Lett volna, ha nem akarom kispórolni a porcukrot, hogy reform maradjak... minta egyébként az lennék, na mindegy... Így kissé savanykás lett, ami aztán valahogy mégsem passzolt a céklás piskótával. Persze mindenki megette a maga adagját, mert nekem ilyen jólnevelt családom van :)
De visszatérnék még a díszítésre: marcipán bevonat, cukorgyöngy dekór, egy szál gyertya :) Ez mondjuk jó lett (hála a gasztrobloggerek trükkös tanácsainak :)).
És készült egy minitorta is a kis ünnepelt részére, hogy önállóan élvezhesse a torta trancsírt :)

a kisbabából kisgyerek, a szopi-kuckóból játékszoba lett...

Milyen izgatottan rendezkedtünk férjemmel annak idején, 1 évvel ezelőtt, terveztünk (na jó, terveztem én!), vásároltunk, kilencvenhétszer kb. átrendeztük a gyerekszobát. Aztán eljött a nap:

Némi malacképpel vártam a pillanatot, amikor pocakom terméke végre az Őt megillető ágyikóban pihen majd.
9,5 hónapon keresztül itt szoptattam kisbabám, és még nagyon sokáig vigasztaltam az ún. "szopi-fotelben", ha bánata volt.

És most, 11 hónappal és 16 nappal (-5) beköltözése után a szoba átalakult. Már egy aprócska kisgyermek lakja, nem egy kisbaba. Elszorul a torkom, a szívem, hogy milyen nagy már az én aprótalpú kismanó fiam :) Szuper játszószobává alakítottuk a közös kuckót, ez már teljesen az Ő birodalma. Megérdemli, mert olyan jó hozzám, megajándékoz azzal, hogy VAN NEKEM ! :)

ovi vicc

Két óvodás beszélget:
- Oda nézz, szisza, szisza!!!
- Mi van vazzeg, nem tudod kimondani, hogy matka?!
...

minden játék és játék minden...

"fiser prájsz"? ugyan már!
Röviden felsorolom gyermekem aktuális kedvenc játékait:

1. kis kosárban 9 vadgesztenye 1 szem dióval kiegészülve
2. műanyag üdítős flakonban száraz bab, lencse - csörög-zörög
3. cipős doboz, mint kis kincsesládikó: fakanál, poháralátét, cdborító, cipőfűző, régi leharcolt mobiltelefon, vadonatúj de nem működő távirányító, cumilánc és a babakocsi egy olyan tartozéka, aminek amúgy semmi értelme
4. vesszőkosár, mint nagy kincsesládikó: karácsonyi fém dobozka, vitaminosflakon, egy újabb felesleges tartozék egy másik babakocsiról, kozmetikai katalógus, állatos könyv, hűtőmágnes, szilikon keverőkanál, habverő, zacskó, nagymamám kötött edényfogója, papír ajándéktasak, műanyag flakonok
5. ja, és majdnem elfelejtettem az idegen szavak szótárát, obádovics-féle matekkönyvet, samuelson közgazdaságtan könyveit (ami nem is tudom, miért van meg...)
   

További hasznosnak bizonyuló tanácsok:

• tanácsos minden olyan polcot átrendezni, amit a gyerek elér - mégpedig úgy, hogy lepakoljuk a tiltott kincseket, de helyette elhelyezünk néhány olyan számára értékes darabot, aminek megszerzése mégiscsak sikerélményt okozhat (egyelőre így próbálom távol tartani az oly' becses szakácskönyveimtől)
  
• ha elöltöltős mosógépünk van, üzemszünetben abban is elrejthetünk egy-egy plüss állatot, hogy legyen mire vadászni
• fiókokba rejteni kincseket - a szobájában van egy kis falra akasztott polcocska, három kis fiókkal; persze felmászik rá, és kiráncigálja a fiókjait, amiben minden alkalommal újabb és újabb meglepetés rejtőzik :)
  

Egyértelműen azt vettem észre, ha hagyom, hogy piszkálgassa a dolgokat - biztosítva persze, hogy semmiben ne tudjon kárt tenni, beleértve saját magát - akkor előbb-utóbb már nem lesz számára annyira érdekes és békén hagyja.

DE!!!! Természetesen nincs az a kreatív szuperanyu, aki 5-10 percnél tovább le tudna egyedül kötni egy 1 éves gyereket, hogy az ne ráncigálja a nadrágunkat, hogy ne akarja vezettetni magát keresztül a lakáson és vissza, hogy ne mutogatná sorra az összes mesekönyvét aprólékosan - de ne kezdj el mesélni, felesleges, nevezd meg a szereplőket és utánozd a hangjukat :) vagy játszd el két plüssállattal a csillagok háborúját, vagy a micimackót, tök mindegy :):):)