Egy hónappal ezelőtt esett meg, hogy 6 nő, 5+1 anya csapott egy görbe estét a városban. "Röpke" 4 órát voltunk együtt, szinte egymás szavába vágtunk, folyamatosan csak beszéltünk, ki nem fogytunk a témából. Vacsora, koktél, forrócsoki elengedhetetlen kellékeivel.
Régóta ismerjük egymást, nem vagyunk (voltunk) különösebben barátnők, legalábbis nem mondható el mindannyiunkról, de eddig még soha nem néztünk úgy egymásra, mint azon az estén. 6 nő, akiket mind egyetlen dolog hozott össze, az, hogy anyává lettünk. Volt, akinek már korábbról ugyan volt gyakorlata, de a legkisebb, az a legkisebb... És volt (az a bizonyos +1), aki csak ekkor szembesített Bennünket boldogsága tényével a pocakjában.
Akkor elhatároztuk, hogy ennek kell legyen folytatása, minden hónapban összejövünk, és beszélünk vagy a semmiről, de inkább valamiről... sok valamiről :)
Egyikünk másnap arra ébredt, hogy vérbeli blogger, és azonnal megnyitotta a FITYE nevű blogot (Fiatal Tyúkok Egyesülete) :) De drágám, mégis kinek van ideje, gyerek(ek), férj, háztartás, munka mellett (még egy:)) blogot üzemeltetni. És egyáltalán miről beszéljünk, úgyis találkozunk, addigra pedig nem fogyhatunk ki a témából.
Ja, kb. egész nap nyitva van nálam is, tuti, hogy naponta születik 1-1 bejegyzés mindenki részéről. Csak januárban 51 bejegyzést, és még számtalan megjegyzést írtunk. Tulajdonképpen egy hónapja pofázunk napi "24/kávészünet"... :)
És mennyit tanulunk egymástól. A többiek nevében nem beszélhetek, de én biztosan erőt merítettem a rövidebb-hosszabb történeteikből, ki milyen hétköznapinak tűnő problémát hogyan oldott meg, hogyan viseli az élet által produkált akadályokat, fricskákat. És erőt is adott ahhoz, hogy győzzem a napokat, hogy nem szabad elveszni hagyni magunkat a monotonitásban, az otthonlétben, a gyereknevelésben. Menüterveket írunk, így bármikor előre tudom a főzés menetét, nem aznap délelőtt 10kor találom ki, hogy még mit kell vennem ahhoz, hogy min. 1-ig ebéd legyen...és nem veszek elő 6 edényt, hogy végül kiderüljön az a 7. kellett volna, amit mégsem vettem elő, és szalad a konyha, a ház, közben a gyerek, mert apával lenni nem jó olyankor, amikor anyával nem szabad.
Én már tudom, hogy nem háztartásbelinek vagyok teremtve, valójában vágyódom a munkahely után. Ugyanakkor félelemmel tölt el a tudat, hogy 15 (+9) hónapja szimbiózisban nevelt puckom kiengedjem a világba, hogy ne legyek ott mellette minden pillanatában, hogy a kis hátsóját ne tudja belefúrni az ölembe, fejét a nyakamba, ha szorong valamitől, hogy ne tudjuk agyon-vissza csókolni egymást naponta százszor....
2012. január 26., csütörtök
2012. január 19., csütörtök
együtt sütés 0.
Azért nulladik, mert ez még nagyon komolytalan együtt-sütés volt. Inkább csak "ne lógj már anya lábán, és alatt, mert muffint akarok sütni" elterelés volt.
Tegnap este muffint kívántam :) Láttam is a tvben a kb. 5 perces receptet. Magam mellé ültettem az etetőszékben, ő el is kezdte kipakolni azt a kisdobozt, amiben a sütőporokat, pudingokat, tortazseléket, stb. tartom. Oké. Látta, hogyan rázom a sütőporos zacskót, mielőtt kibontom, hát ő is utánozni kezdett. Minden zacskót alaposan megrázott. Egyszercsak azt vettem észre - tőlem 15 centire - hogy a gyerek baromira élvezi, ahogy a bontott (a hülye anyád) sütőpor hullik rá a fejére, arcára, ruhájára, konyhapultra, mindenhova... Azért végül a muffin elkészült, és a gyerek is evett nyers tésztát, amikor "ujjpróbát" végzett a már megtöltött muffinformában :)
Tegnap este muffint kívántam :) Láttam is a tvben a kb. 5 perces receptet. Magam mellé ültettem az etetőszékben, ő el is kezdte kipakolni azt a kisdobozt, amiben a sütőporokat, pudingokat, tortazseléket, stb. tartom. Oké. Látta, hogyan rázom a sütőporos zacskót, mielőtt kibontom, hát ő is utánozni kezdett. Minden zacskót alaposan megrázott. Egyszercsak azt vettem észre - tőlem 15 centire - hogy a gyerek baromira élvezi, ahogy a bontott (a hülye anyád) sütőpor hullik rá a fejére, arcára, ruhájára, konyhapultra, mindenhova... Azért végül a muffin elkészült, és a gyerek is evett nyers tésztát, amikor "ujjpróbát" végzett a már megtöltött muffinformában :)
2012. január 16., hétfő
kis esti sztory
Úgy alakult, hogy én inkább Benci előtt megfürdök, lezuhanyzok, mint hogy a kazán zakatolása esetleg felébressze édes álmából. Márpedig, ha anya vagy apa fürdik, az borzasztó érdekes tud lenni. Anyánál csak a víz csobogása, és szanaszét repülése (egy kicsit nagyvonalúan használom a zuhanyrózsát) a legérdekesebb, addig apánál az egyre több hasonlóság felfedezése okozott csodálkozást (ha értitek, mire gondolok... :)).
Ma este apa dolgozik, de nekem a hajamat is muszáj volt már megmosni, és a lábam is kívánta már a borotvát nagyon (na ennyi elég az intim részletekből..), szóval kissé hosszabb műveletsorozatra lehetett számítani. Most sokan biztos megkérdeznék, hogy ezeket a dolgokat mégis miért akkor csinálom, ha nincs otthon senki, és vajon hogyan vigyázok addig a gyerekre. Nos, Benci már okos fiú, és ezalatt szépen elfoglalja magát. Leginkább a kád mellett szobrozik, ki-be mászkál a fürdőbe, pakol valamit a mosógépbe és csurom vizes lesz. Néha bemegy valamelyik szobába, kihoz megmutatni ezt-azt. Na de ma... :) - ehhez most meg kell említenem, hogy tegnap elkunyizta a nagynénje óriás micimackóját, ami kb. akkora, mint ő maga - a lakás túlsó végébe, de látható helyre tette (vonszolta) az óriás micimackót, hátat fordított neki és belefészkelte magát az ölébe, aztán ráfeküdt. Elkezdte nekem illegetni a fejét, ami felhívás keringőre, azaz énekeljek valamit. Lényeg a lényeg, hogy a kádban a zuhany alatt, habos fejjel lenyomtam egy 10 perces micimackó-koncertet; és a végére már annyira beleéltem magam én is, hogy a zuhanyrózsát használtam mikrofonnak, és még koreográfiám is volt. Hát szétröhögtem magam. Mert Bence eközben táncolt, nevetett, hozott még egy-két állatot, akiket szintén megtáncoltatott, engem utánozott - ami persze újabb és újabb, bonyolultabb táncos elemek kivitelezésére sarkallt.
Miután végeztem, levetkőztettem, hogy futkorásszon kicsit meztelenül, addig engedtem a kádba vizet, majd 5 perc fogócskázás után megfürdettem. A fürdetés újabban nem tart sokáig, mert minél előbb szeretne belebújni a "béka-jedi" jelmezébe (kis békamintájú fürdőköntös, amiben úgy néz ki, mint egy jedi-lovag a csillagok háborújából), abban berohan a nappaliba, beül a foteljébe, és mesét néz a bebe tv-n. Kisvártatva átkucorodik az ölembe, lábfejét tekergetve vakarássza a combomat, a vállamra hajtja a fejét...... ééés egyszer-csak mint akit leöntöttek hideg vízzel, feléled és már futna is játszani. Na ekkor lépek közbe, irány a pelenkázó (testápolás, pelenka, pizsama, hálózsák, ágy) - és annak ellenére, hogy esze ágában sem volt jönni aludni, már a testápolási szakaszban elalszik, én pedig végig egy marionett babát öltöztetek :)
Jó éjszakát, szép álmokat, szerelmes angyalokat! :)
Ma este apa dolgozik, de nekem a hajamat is muszáj volt már megmosni, és a lábam is kívánta már a borotvát nagyon (na ennyi elég az intim részletekből..), szóval kissé hosszabb műveletsorozatra lehetett számítani. Most sokan biztos megkérdeznék, hogy ezeket a dolgokat mégis miért akkor csinálom, ha nincs otthon senki, és vajon hogyan vigyázok addig a gyerekre. Nos, Benci már okos fiú, és ezalatt szépen elfoglalja magát. Leginkább a kád mellett szobrozik, ki-be mászkál a fürdőbe, pakol valamit a mosógépbe és csurom vizes lesz. Néha bemegy valamelyik szobába, kihoz megmutatni ezt-azt. Na de ma... :) - ehhez most meg kell említenem, hogy tegnap elkunyizta a nagynénje óriás micimackóját, ami kb. akkora, mint ő maga - a lakás túlsó végébe, de látható helyre tette (vonszolta) az óriás micimackót, hátat fordított neki és belefészkelte magát az ölébe, aztán ráfeküdt. Elkezdte nekem illegetni a fejét, ami felhívás keringőre, azaz énekeljek valamit. Lényeg a lényeg, hogy a kádban a zuhany alatt, habos fejjel lenyomtam egy 10 perces micimackó-koncertet; és a végére már annyira beleéltem magam én is, hogy a zuhanyrózsát használtam mikrofonnak, és még koreográfiám is volt. Hát szétröhögtem magam. Mert Bence eközben táncolt, nevetett, hozott még egy-két állatot, akiket szintén megtáncoltatott, engem utánozott - ami persze újabb és újabb, bonyolultabb táncos elemek kivitelezésére sarkallt.
Miután végeztem, levetkőztettem, hogy futkorásszon kicsit meztelenül, addig engedtem a kádba vizet, majd 5 perc fogócskázás után megfürdettem. A fürdetés újabban nem tart sokáig, mert minél előbb szeretne belebújni a "béka-jedi" jelmezébe (kis békamintájú fürdőköntös, amiben úgy néz ki, mint egy jedi-lovag a csillagok háborújából), abban berohan a nappaliba, beül a foteljébe, és mesét néz a bebe tv-n. Kisvártatva átkucorodik az ölembe, lábfejét tekergetve vakarássza a combomat, a vállamra hajtja a fejét...... ééés egyszer-csak mint akit leöntöttek hideg vízzel, feléled és már futna is játszani. Na ekkor lépek közbe, irány a pelenkázó (testápolás, pelenka, pizsama, hálózsák, ágy) - és annak ellenére, hogy esze ágában sem volt jönni aludni, már a testápolási szakaszban elalszik, én pedig végig egy marionett babát öltöztetek :)
Jó éjszakát, szép álmokat, szerelmes angyalokat! :)
apával a játék
Az ún. apajákékok egészen mások, mint anyával, valahogy ösztönösen tudják, hogy apával bátran meg lehet őrülni. Anya bújós, kukucskálós, mesélős, könyvnézegetős. Apa viszont... áááááááááááááá!
Rövid felsorolás Bence látószögéből, abból, ami nálunk kb. egy délután/este alatt lezajlik, ha apa itthon van:
- apa orrát letépni, ja, hogy nem lehet, akkor tovább próbálkozni
- apa olyan magasra emel, hogy megszámolhatjuk a elhalt bogarakat a lámpabúrában
- ha az ágy alá dugdosom a játékokat, szerencsés helyzetben akár a falig begurítom ügyesen, akkor apa tutira előveszi a partfist, hogy kikurkássza, és hogy én újra és újra bedugdozhassam
- birkózás az örök favorit, csak jó sokszor neki kell ugrani apának, hogy biztosan visszatámadjon
- "megeszem a husodat" felkiáltással apa gondosan végigrágja minden porcikámat, amit utálok, de nehogy abbahagyja
- oda-vissza kiabálunk egymásra, ki a hangosabb
- apán szerencsére annyi a szőr, hogy kedvemre tépkedhetem a lábán, karján, pocakján - biztosan nagyon szereti, mert hangosan visongat örömében
- apán van a "csikibajusza", ami sorra kalandozik végig a meztelen talpamon
- motorozás, autózás, lovaglás: ezeket mind úgy kell csinálni, hogy apa fekszik, én ráülök, és attól függően, hogy épp' milyen járművé változtatom, olyan hangot adok ki; a motorozásnál ügyelni kell a kormányváltókra is, és be kell dőlni a kanyarokban
Ez a szokásos. Egyik alkalommal még egy különös játékot talált magának, természetesen apán. Nagy kedvenc még a lábszagolgatás - ezt nem reklámozom, a nagypapa tanította neki, innen köszönöm... - szóval apa zokniját lerángatta, és anatómiailag elkezdte vizsgálgatni girbe-gurba ujjait a kicsi csiklandozós kezecskéjével. Én annyira röhögtem, hogy nem tudtam apát sajnálni sem. Aztán sehogy sem akart beletörődni, hogy apa nagylábujját nem lehet eltávolítani, levette a saját zokniját, hogy bebizonyítsa, lehetséges... de nem... Miután végzett, hát húzzuk vissza a zoknit. Rátette apa lábára, de az nem mászott fel magától, hát fogta, rádobta sokkal erősebben, de úgy sem maradt rajta. Gondolt egyet, és felhúzta a kezére, csak hogy végre sikerélménye legyen.
Rövid felsorolás Bence látószögéből, abból, ami nálunk kb. egy délután/este alatt lezajlik, ha apa itthon van:
- apa orrát letépni, ja, hogy nem lehet, akkor tovább próbálkozni
- apa olyan magasra emel, hogy megszámolhatjuk a elhalt bogarakat a lámpabúrában
- ha az ágy alá dugdosom a játékokat, szerencsés helyzetben akár a falig begurítom ügyesen, akkor apa tutira előveszi a partfist, hogy kikurkássza, és hogy én újra és újra bedugdozhassam
- birkózás az örök favorit, csak jó sokszor neki kell ugrani apának, hogy biztosan visszatámadjon
- "megeszem a husodat" felkiáltással apa gondosan végigrágja minden porcikámat, amit utálok, de nehogy abbahagyja
- oda-vissza kiabálunk egymásra, ki a hangosabb
- apán szerencsére annyi a szőr, hogy kedvemre tépkedhetem a lábán, karján, pocakján - biztosan nagyon szereti, mert hangosan visongat örömében
- apán van a "csikibajusza", ami sorra kalandozik végig a meztelen talpamon
- motorozás, autózás, lovaglás: ezeket mind úgy kell csinálni, hogy apa fekszik, én ráülök, és attól függően, hogy épp' milyen járművé változtatom, olyan hangot adok ki; a motorozásnál ügyelni kell a kormányváltókra is, és be kell dőlni a kanyarokban
Ez a szokásos. Egyik alkalommal még egy különös játékot talált magának, természetesen apán. Nagy kedvenc még a lábszagolgatás - ezt nem reklámozom, a nagypapa tanította neki, innen köszönöm... - szóval apa zokniját lerángatta, és anatómiailag elkezdte vizsgálgatni girbe-gurba ujjait a kicsi csiklandozós kezecskéjével. Én annyira röhögtem, hogy nem tudtam apát sajnálni sem. Aztán sehogy sem akart beletörődni, hogy apa nagylábujját nem lehet eltávolítani, levette a saját zokniját, hogy bebizonyítsa, lehetséges... de nem... Miután végzett, hát húzzuk vissza a zoknit. Rátette apa lábára, de az nem mászott fel magától, hát fogta, rádobta sokkal erősebben, de úgy sem maradt rajta. Gondolt egyet, és felhúzta a kezére, csak hogy végre sikerélménye legyen.
2012. január 3., kedd
14 hónapos étrend
Valószínűleg minden édesanyának komoly fejtörést tud okozni, mit is adjon éhségtől visongó gyermekének, aki már ugyan mindent megenne, beleértve fűt-fát-bogarat, de legszívesebben mégis inkább az újságpapírt, mi azért úgy gondoljuk, mégse nem kéne...
Én magam - ebből következően természetesen a férjem is :) - különösen kedvelem a fűszeres ételeket, a jó magyar konyhát, de bármilyen, tényleg bármilyen zöldséget, gyümölcsöt jóízűen fogyasztok. Ez így önmagában nem is hangzik rosszul, igaz?! Akkor miért is van nekem problémám a kisded etetésével? Hát mert vagy az a baj, hogy a kisded azt nem akarja enni, amit én, vagy éppen azt akarja (a csülkös bablevest és a kedvenc édes-csilis mártásomat azért még nem vezettem be az étrendjébe). Meg aztán foghíján vagyunk, és ez eléggé leszűkíti a kínálható ételek skáláját. Őrlőfoga még egyáltalán nincs.
Már alig van olyan étel, amit nem kóstolt valamilyen formában, egyelőre a méz, gomba és az apró-magvas gyümölcsök vannak várólistán, még a tejet is sikerült 1-2 hasmenéssel 1 hónap alatt kipipálni.
Fel van tehát adva a lecke, anyukának kreatívnak kell lenni. Ma reggel undorral tolta el magától a jól bevált felvágottas kenyérkatonákat, és persze egész délelőtt rájárt a hűtőre, összeevett mindent, de nem lakott jól semmitől. Megijedtem, hogy mi van ezzel a gyerekkel, aki a "jólevők" mintapéldánya 6 hónapos kora óta, vele példálóznak az orvosi rendelőben és nem véletlenül nőtt ekkorára. Apának persze kapásból az jutott eszébe, hogy talán már unja a menüt. Belegondolva, elképzelhető, elvégre nem sok fantáziát vittem a reggelijébe, a lényeg az volt, hogy fogak nélkül, különösebb szülői asszisztencia nélkül önállóan is fogyasztható legyen. A reggeli kávészeánszról ugyanis a terhességem 0. napjától sem voltam hajlandó lemondani... (itt most lehet kicsit utálni, de az vesse rám az első követ, aki nem ragaszkodott legalább egyetlen megszokott dologhoz sem, gyerek ide vagy oda).
Az imént vettem ki a sütőből (este 11 óra van) a holnapi reggelit, ami Limara ún. hernyó-kifli receptje alapján készült, remélem ez kedvére való lesz a kis zsarnoknak:
A másik nagy kedvencem, ami nálunk az ún. "vacsora-joker", az az amerikai palacsinta. Bármilyen ízesítéssel el lehet készíteni, sósan, édesen, tök mindegy. Ami van otthon: alma, banán, körte, sárgarépa, cukkini, .... Egyszerűen lereszelni és belekeverni a tésztába, amit ennek a plusz hozzávalónak a speciális fűszereivel ízesítünk (pl. gyümölcsökhöz fahéj, vaníliás cukor, cukkinihez fokhagyma, zöld fűszerek) Az alap tészta sem nagy ördöngösség, gyakorlatilag annyi, hogy szódavíz helyett tejjel keverjük ki, a liszthez adunk sütőport, több cukrot (ha édeset akarunk). Nyilván vannak profibb receptek is, de én így gondolomformán dobtam mindig össze, másra nem is volt időm.
A tészták mindenféle szósszal nagyon mennek, túrógombóc, szilvás gombóc ááá, hát a pörkölt-nokedli kettősről nem is beszélve. A sütőtök natúran, héjából kikanalazva csemege. Babáknak legjobb kaja a mindenféle rakott, akár rizzsel, akár krumplival, abban nem lehet csalódni. Benci nagyon szereti még a jó tartalmas leveseket (frankfurti leves, krumplileves), persze minimális lével egyelőre, a folyadékot nem tudja összeegyeztetni a kanállal.
Az ebéd és a vacsora szerintem elég változatos, úgyahogy, de a reggelit meg kell oldanom, mert láthatóan nem felel meg a jelenlegi kínálat. Remélem ezek a hernyó-kiflik beválnak. Aztán majd agyalok tovább :)
Minden mamának és babának jó étvágyat kívánok.
Én magam - ebből következően természetesen a férjem is :) - különösen kedvelem a fűszeres ételeket, a jó magyar konyhát, de bármilyen, tényleg bármilyen zöldséget, gyümölcsöt jóízűen fogyasztok. Ez így önmagában nem is hangzik rosszul, igaz?! Akkor miért is van nekem problémám a kisded etetésével? Hát mert vagy az a baj, hogy a kisded azt nem akarja enni, amit én, vagy éppen azt akarja (a csülkös bablevest és a kedvenc édes-csilis mártásomat azért még nem vezettem be az étrendjébe). Meg aztán foghíján vagyunk, és ez eléggé leszűkíti a kínálható ételek skáláját. Őrlőfoga még egyáltalán nincs.
Már alig van olyan étel, amit nem kóstolt valamilyen formában, egyelőre a méz, gomba és az apró-magvas gyümölcsök vannak várólistán, még a tejet is sikerült 1-2 hasmenéssel 1 hónap alatt kipipálni.
Fel van tehát adva a lecke, anyukának kreatívnak kell lenni. Ma reggel undorral tolta el magától a jól bevált felvágottas kenyérkatonákat, és persze egész délelőtt rájárt a hűtőre, összeevett mindent, de nem lakott jól semmitől. Megijedtem, hogy mi van ezzel a gyerekkel, aki a "jólevők" mintapéldánya 6 hónapos kora óta, vele példálóznak az orvosi rendelőben és nem véletlenül nőtt ekkorára. Apának persze kapásból az jutott eszébe, hogy talán már unja a menüt. Belegondolva, elképzelhető, elvégre nem sok fantáziát vittem a reggelijébe, a lényeg az volt, hogy fogak nélkül, különösebb szülői asszisztencia nélkül önállóan is fogyasztható legyen. A reggeli kávészeánszról ugyanis a terhességem 0. napjától sem voltam hajlandó lemondani... (itt most lehet kicsit utálni, de az vesse rám az első követ, aki nem ragaszkodott legalább egyetlen megszokott dologhoz sem, gyerek ide vagy oda).
Az imént vettem ki a sütőből (este 11 óra van) a holnapi reggelit, ami Limara ún. hernyó-kifli receptje alapján készült, remélem ez kedvére való lesz a kis zsarnoknak:
A másik nagy kedvencem, ami nálunk az ún. "vacsora-joker", az az amerikai palacsinta. Bármilyen ízesítéssel el lehet készíteni, sósan, édesen, tök mindegy. Ami van otthon: alma, banán, körte, sárgarépa, cukkini, .... Egyszerűen lereszelni és belekeverni a tésztába, amit ennek a plusz hozzávalónak a speciális fűszereivel ízesítünk (pl. gyümölcsökhöz fahéj, vaníliás cukor, cukkinihez fokhagyma, zöld fűszerek) Az alap tészta sem nagy ördöngösség, gyakorlatilag annyi, hogy szódavíz helyett tejjel keverjük ki, a liszthez adunk sütőport, több cukrot (ha édeset akarunk). Nyilván vannak profibb receptek is, de én így gondolomformán dobtam mindig össze, másra nem is volt időm.
A tészták mindenféle szósszal nagyon mennek, túrógombóc, szilvás gombóc ááá, hát a pörkölt-nokedli kettősről nem is beszélve. A sütőtök natúran, héjából kikanalazva csemege. Babáknak legjobb kaja a mindenféle rakott, akár rizzsel, akár krumplival, abban nem lehet csalódni. Benci nagyon szereti még a jó tartalmas leveseket (frankfurti leves, krumplileves), persze minimális lével egyelőre, a folyadékot nem tudja összeegyeztetni a kanállal.
Az ebéd és a vacsora szerintem elég változatos, úgyahogy, de a reggelit meg kell oldanom, mert láthatóan nem felel meg a jelenlegi kínálat. Remélem ezek a hernyó-kiflik beválnak. Aztán majd agyalok tovább :)
Minden mamának és babának jó étvágyat kívánok.
2012. január 1., vasárnap
Új év, új ígéretek
B.U.É.K!!!
Tyűű de régen írtam. A legutóbbi bejegyzésem a kórházas történetünkről sok érdeklődőt vonzott; képzeljétek, még az utcán is megállított egy kismama, aki megismert és részvétét fejezte ki, és persze neki is volt már egy kórházas története a 10 hónapos kislányával... szomorú, szomorú az is, hogy a gyerekeink megbetegedhetnek, de még szomorúbb az, amilyen segítségre számíthatnak, vagy éppen nem számíthatnak...
Na de félre a búval, elvégre új évet ünnepelünk. 2012. Még nem fogtam fel teljesen. Vasárnaponként én már mindig lapozok egyet a naptárban, mert hát ennek a hétnek vége, és inkább kíváncsi vagyok az eljövendőre. De most koppantam, mert bizony ez az utolsó lapja volt a naptárnak, és én elfelejtettem újat venni. Na ekkor esett le, hogy 2012-van (mellesleg ahányszor be akarom gépelni ezt az évszámot, folyton 2010-et ütök...?).
Izgultam a szilveszter miatt, mert itt a lakótelepen - mint egyébként bárhol máshol a városban - este 8-9 tájban elkezdődnek a robbantgatások, melynek tetőfoka természetesen az éjfélkor hagyományosan a városközpontban (tőlünk kb. 3 km-re) megrendezett tűzijáték, majd ezt követően még mindenki ellövi az összes maradékot, úgy hajnal 2-ig. Tavaly kisfiam 2,5 hónapos volt, simán átaludta, pedig akkor a fenti szomszédok is házibuliztak (na nem volt komoly, csak rohangáló, kiabáló, túlpörgött unokák). Én mindenesetre felkészültem: már 11-kor lefeküdtem aludni... sajnálom, tényleg, de hulla fáradt voltam, ráadásul tudtam, hogy valamikor éjjel kelnem kell. Éjfélkor felébredtem a durrogásra, akkor kucorodott mellém apuka is, és kb. 3 másodperc múlva már horpasztott. Hát így "buliztuk" át magunkat az újévbe :) Bencikém (14,5 hónapos) meg se nyikkant - bezzeg egy éjjeli wc lehúzás, folyosón halkan csoszogás simán felébreszti - csak valamikor 4 óra felé nyögdösött, mint rendesen minden éjjel, amikor beszorul az ágy sarkába. Cumi, alvósviziló, középrehúz, kész. "Reggel" 6 óra után ébredt fel annyira, hogy félálomban átcipeltem magam mellé, ahol még ráhúztunk jó 2 órát :).
Apa tehát reggeli után megbontotta az előző nap behűtött pezsgőt - amiről egyébként kiderült, hogy gyöngyöző bor... - és akkor koccintottunk.
Ebédre lencsefőzeléket főztem, feltétként pedig levelestésztában sütött sertésszűzet, ami páratlan módon sikerült, médium hogyúgymondjam, szerényen megjegyezném :)
Fiatalabb koromban nagyon komolyan vettem az újévi ígéreteket, mármint, hogy voltak hangzatos újévi ígéreteim, amit még az éjféli koccintáskor sorra megfogadtam. Aztán ott gyorsan el is felejtettem, és soha nem tartottam be őket. Idén azt fogadtam meg, hogy nem kevésbé fogom imádni a kisfiamat és a férjemet, továbbfejlesztem sütő-főző tudományom, és még pár ilyen szívmelengető fogadalom sora. De komolyan, azt is megfogadtam, hogy rendbe hozom, vagy hozatom a hormonálisan megedzett és kikezdett bőröm, rendszeresen használok testápolót, arckrémet, minden este lemosom a sminket, és úgy általában véve bájos leszek - és nem csak ha elmegyek itthonról. Aztán azt is megfogadtam, hogy nem halasztom el folyton a munkát, és rendben tartom az irodámat - na ez lesz a nehezebb, mert azt bizony először is rendbe kell rakni, és le kell könyvelni minden elmaradást, csak utána lehet hozzákezdeni a fogadalom megvalósításához. A kreatív oldalamat úgy döntöttem, idén nem erősítem, max. megvarrom Bencinek a falvédőt - ami ha hasonló ütemben készül, akkor éppen készen lesz, mire levesszük a rácsokat az ágyáról :) (úgy egy év múlva). Inkább rákoncentrálok a bölcsivárásra, mert bizony idén szeptember-október környékén el fog jönni az ideje. Előre rettegek, de ez majd egy külön fejezet lesz.
Mégegyszer mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!
Tyűű de régen írtam. A legutóbbi bejegyzésem a kórházas történetünkről sok érdeklődőt vonzott; képzeljétek, még az utcán is megállított egy kismama, aki megismert és részvétét fejezte ki, és persze neki is volt már egy kórházas története a 10 hónapos kislányával... szomorú, szomorú az is, hogy a gyerekeink megbetegedhetnek, de még szomorúbb az, amilyen segítségre számíthatnak, vagy éppen nem számíthatnak...
Na de félre a búval, elvégre új évet ünnepelünk. 2012. Még nem fogtam fel teljesen. Vasárnaponként én már mindig lapozok egyet a naptárban, mert hát ennek a hétnek vége, és inkább kíváncsi vagyok az eljövendőre. De most koppantam, mert bizony ez az utolsó lapja volt a naptárnak, és én elfelejtettem újat venni. Na ekkor esett le, hogy 2012-van (mellesleg ahányszor be akarom gépelni ezt az évszámot, folyton 2010-et ütök...?).
Izgultam a szilveszter miatt, mert itt a lakótelepen - mint egyébként bárhol máshol a városban - este 8-9 tájban elkezdődnek a robbantgatások, melynek tetőfoka természetesen az éjfélkor hagyományosan a városközpontban (tőlünk kb. 3 km-re) megrendezett tűzijáték, majd ezt követően még mindenki ellövi az összes maradékot, úgy hajnal 2-ig. Tavaly kisfiam 2,5 hónapos volt, simán átaludta, pedig akkor a fenti szomszédok is házibuliztak (na nem volt komoly, csak rohangáló, kiabáló, túlpörgött unokák). Én mindenesetre felkészültem: már 11-kor lefeküdtem aludni... sajnálom, tényleg, de hulla fáradt voltam, ráadásul tudtam, hogy valamikor éjjel kelnem kell. Éjfélkor felébredtem a durrogásra, akkor kucorodott mellém apuka is, és kb. 3 másodperc múlva már horpasztott. Hát így "buliztuk" át magunkat az újévbe :) Bencikém (14,5 hónapos) meg se nyikkant - bezzeg egy éjjeli wc lehúzás, folyosón halkan csoszogás simán felébreszti - csak valamikor 4 óra felé nyögdösött, mint rendesen minden éjjel, amikor beszorul az ágy sarkába. Cumi, alvósviziló, középrehúz, kész. "Reggel" 6 óra után ébredt fel annyira, hogy félálomban átcipeltem magam mellé, ahol még ráhúztunk jó 2 órát :).
Apa tehát reggeli után megbontotta az előző nap behűtött pezsgőt - amiről egyébként kiderült, hogy gyöngyöző bor... - és akkor koccintottunk.
Ebédre lencsefőzeléket főztem, feltétként pedig levelestésztában sütött sertésszűzet, ami páratlan módon sikerült, médium hogyúgymondjam, szerényen megjegyezném :)
Fiatalabb koromban nagyon komolyan vettem az újévi ígéreteket, mármint, hogy voltak hangzatos újévi ígéreteim, amit még az éjféli koccintáskor sorra megfogadtam. Aztán ott gyorsan el is felejtettem, és soha nem tartottam be őket. Idén azt fogadtam meg, hogy nem kevésbé fogom imádni a kisfiamat és a férjemet, továbbfejlesztem sütő-főző tudományom, és még pár ilyen szívmelengető fogadalom sora. De komolyan, azt is megfogadtam, hogy rendbe hozom, vagy hozatom a hormonálisan megedzett és kikezdett bőröm, rendszeresen használok testápolót, arckrémet, minden este lemosom a sminket, és úgy általában véve bájos leszek - és nem csak ha elmegyek itthonról. Aztán azt is megfogadtam, hogy nem halasztom el folyton a munkát, és rendben tartom az irodámat - na ez lesz a nehezebb, mert azt bizony először is rendbe kell rakni, és le kell könyvelni minden elmaradást, csak utána lehet hozzákezdeni a fogadalom megvalósításához. A kreatív oldalamat úgy döntöttem, idén nem erősítem, max. megvarrom Bencinek a falvédőt - ami ha hasonló ütemben készül, akkor éppen készen lesz, mire levesszük a rácsokat az ágyáról :) (úgy egy év múlva). Inkább rákoncentrálok a bölcsivárásra, mert bizony idén szeptember-október környékén el fog jönni az ideje. Előre rettegek, de ez majd egy külön fejezet lesz.
Mégegyszer mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)