B.U.É.K!!!
Tyűű de régen írtam. A legutóbbi bejegyzésem a kórházas történetünkről sok érdeklődőt vonzott; képzeljétek, még az utcán is megállított egy kismama, aki megismert és részvétét fejezte ki, és persze neki is volt már egy kórházas története a 10 hónapos kislányával... szomorú, szomorú az is, hogy a gyerekeink megbetegedhetnek, de még szomorúbb az, amilyen segítségre számíthatnak, vagy éppen nem számíthatnak...
Na de félre a búval, elvégre új évet ünnepelünk. 2012. Még nem fogtam fel teljesen. Vasárnaponként én már mindig lapozok egyet a naptárban, mert hát ennek a hétnek vége, és inkább kíváncsi vagyok az eljövendőre. De most koppantam, mert bizony ez az utolsó lapja volt a naptárnak, és én elfelejtettem újat venni. Na ekkor esett le, hogy 2012-van (mellesleg ahányszor be akarom gépelni ezt az évszámot, folyton 2010-et ütök...?).
Izgultam a szilveszter miatt, mert itt a lakótelepen - mint egyébként bárhol máshol a városban - este 8-9 tájban elkezdődnek a robbantgatások, melynek tetőfoka természetesen az éjfélkor hagyományosan a városközpontban (tőlünk kb. 3 km-re) megrendezett tűzijáték, majd ezt követően még mindenki ellövi az összes maradékot, úgy hajnal 2-ig. Tavaly kisfiam 2,5 hónapos volt, simán átaludta, pedig akkor a fenti szomszédok is házibuliztak (na nem volt komoly, csak rohangáló, kiabáló, túlpörgött unokák). Én mindenesetre felkészültem: már 11-kor lefeküdtem aludni... sajnálom, tényleg, de hulla fáradt voltam, ráadásul tudtam, hogy valamikor éjjel kelnem kell. Éjfélkor felébredtem a durrogásra, akkor kucorodott mellém apuka is, és kb. 3 másodperc múlva már horpasztott. Hát így "buliztuk" át magunkat az újévbe :) Bencikém (14,5 hónapos) meg se nyikkant - bezzeg egy éjjeli wc lehúzás, folyosón halkan csoszogás simán felébreszti - csak valamikor 4 óra felé nyögdösött, mint rendesen minden éjjel, amikor beszorul az ágy sarkába. Cumi, alvósviziló, középrehúz, kész. "Reggel" 6 óra után ébredt fel annyira, hogy félálomban átcipeltem magam mellé, ahol még ráhúztunk jó 2 órát :).
Apa tehát reggeli után megbontotta az előző nap behűtött pezsgőt - amiről egyébként kiderült, hogy gyöngyöző bor... - és akkor koccintottunk.
Ebédre lencsefőzeléket főztem, feltétként pedig levelestésztában sütött sertésszűzet, ami páratlan módon sikerült, médium hogyúgymondjam, szerényen megjegyezném :)
Fiatalabb koromban nagyon komolyan vettem az újévi ígéreteket, mármint, hogy voltak hangzatos újévi ígéreteim, amit még az éjféli koccintáskor sorra megfogadtam. Aztán ott gyorsan el is felejtettem, és soha nem tartottam be őket. Idén azt fogadtam meg, hogy nem kevésbé fogom imádni a kisfiamat és a férjemet, továbbfejlesztem sütő-főző tudományom, és még pár ilyen szívmelengető fogadalom sora. De komolyan, azt is megfogadtam, hogy rendbe hozom, vagy hozatom a hormonálisan megedzett és kikezdett bőröm, rendszeresen használok testápolót, arckrémet, minden este lemosom a sminket, és úgy általában véve bájos leszek - és nem csak ha elmegyek itthonról. Aztán azt is megfogadtam, hogy nem halasztom el folyton a munkát, és rendben tartom az irodámat - na ez lesz a nehezebb, mert azt bizony először is rendbe kell rakni, és le kell könyvelni minden elmaradást, csak utána lehet hozzákezdeni a fogadalom megvalósításához. A kreatív oldalamat úgy döntöttem, idén nem erősítem, max. megvarrom Bencinek a falvédőt - ami ha hasonló ütemben készül, akkor éppen készen lesz, mire levesszük a rácsokat az ágyáról :) (úgy egy év múlva). Inkább rákoncentrálok a bölcsivárásra, mert bizony idén szeptember-október környékén el fog jönni az ideje. Előre rettegek, de ez majd egy külön fejezet lesz.
Mégegyszer mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!
