Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)

2011. október 24., hétfő

őszbe zárva

Ma rettenetes az időjárás. A hideg még hagyján, október végén nem vár mást az ember, de ez az egész nap pötyörésző, jó érzéssel esőnek sem nevezhető valami már igencsak idegesítő. Semmiféle szabadtéri program nem kivitelezhető.
Kb. 20 percenként bámulok ki az ablakon, hátha eláll, és akkor bundába dughatom a gyereket, meg magamat, és irány egy kiadós séta a hidegben. Hát de nem.

Mostanáig 3szor végigénekeltem a mondókás könyveket, elmutogattam és hangutánoztam minden fellelhető kutyát, macskát, tehenet, lovat, nyulat, és még egy tapírt is (nem fogom elárulni, hogyan...), építettem számtalan lerombolható mesterművet a legóból, mosógépbámulás 20 perc, poháralátétek szétdobálása 3 perc (na ez nem jött be...), legó kipakolás-bepakolás a ládácskába, nyaltunk ablakot, tükröt menetrendszerűen, végigrohantunk a lakáson ááááááá-zva néhányszor....
...aztán elfogyott a tudomány, és hát a gyermeki türelem - állj, ilyen szó nincs is!

Épp' most olvastam egy cikket, melyben a tévénézést megengedő, sőt úgymond bébiszitterként alkalmazó anyákat egy fához kell kötözni a puszta közepén, hogy keselyűk vacsorája legyen.... Na hát én bizony bekapcsoltam. Be ám! Talán nem lesz végképp agysorvadt a fiam, ha kis ideig bámulja, aztán csak hallgatja a tvpaprikát :) persze neki is járt némi duci pelenkás elefántnézegetés a bébi tv-n és egy kis "Timmy time"*

Most kisütöttem a gesztenyémet, amíg alszik a Csöpp, addig elporcogatom, mert aztán mindez kezdődik előröl, amíg az esti fürdetés után ágyba nem imádom.

Mindenesetre, ha ez az időjárás még eltart néhány napig, ki kell találnom valamit. A legvalószínűbb, hogy betörök néhány hasonszőrű anyukához, és jól rátukmálom magunkat :) "Aki hallja, adja át!" :)

*kisgyerekes anyukák nyilván értik, a többiek majd megértik :)