Hát megtörtént. "Maszületett" kisbabám betöltötte az első életévét. Brühűűű!!!
Kb. 3 napon keresztül volt, hogy elbőgtem magam, teljesen újraéltem az egy évvel ezelőtti eseményeket, és gyönyörű volt. Meghatódtam. Hol van már az a lila kis pocok?!
Úgy éreztem, egy valamirevaló anyukának ki kell tennie magáért, ha szülinapi tortáról van szó, még akkor is, ha az Egyéves semmire nem fog emlékezni az ég világon. Háháá! Feltaláltam ám én a tutit! Olyan tortát rittyentek, hogy csuda!.... Kitaláltam, elterveztem, kigugliztam mindent. Teljes nyugalmat kértem, gyerek az apjával többórás kimenőn, én meg a konyhában maszatoltam.
Nos, persze akik a recepteket kitalálják, mégsem teljesen hülyék, szóval nem árt(ana) rájuk hallgatni. De hát én vagyok az Anya, egyértelműen Én tudom jobban.
Így történt, hogy muffin-ból sütöttem tortát - ezzel csak az a baj, hogy a kis küblikbe tervezett tészta a nagy tortaformában mégsem úgy viselkedik, mint várnád; lényeg, hogy nem emelkedett fel rendesen. Ettől eltekintve szépen átsült, az íze is, mint vártam. Ja, még nem mondtam, céklás-csokis összetételben műveltem mindezt. Én nagyon imádom.
Eddig kész. Jöhet a krém. Mit is adjak egy egyévesnek, aki még épp'csak megismerkedett az ízekkel, alapanyagokkal. Gond egy szál se, az internet telis-tele van ún. gasztrobloggerekkel, akik számtalan jól bevált recepttel várják az arra "éhezőket".
Választottam: narancsos mascarpone krém. Csudafinom. Lett volna, ha nem akarom kispórolni a porcukrot, hogy reform maradjak... minta egyébként az lennék, na mindegy... Így kissé savanykás lett, ami aztán valahogy mégsem passzolt a céklás piskótával. Persze mindenki megette a maga adagját, mert nekem ilyen jólnevelt családom van :)
De visszatérnék még a díszítésre: marcipán bevonat, cukorgyöngy dekór, egy szál gyertya :) Ez mondjuk jó lett (hála a gasztrobloggerek trükkös tanácsainak :)).
És készült egy minitorta is a kis ünnepelt részére, hogy önállóan élvezhesse a torta trancsírt :)
Kb. 3 napon keresztül volt, hogy elbőgtem magam, teljesen újraéltem az egy évvel ezelőtti eseményeket, és gyönyörű volt. Meghatódtam. Hol van már az a lila kis pocok?!
Úgy éreztem, egy valamirevaló anyukának ki kell tennie magáért, ha szülinapi tortáról van szó, még akkor is, ha az Egyéves semmire nem fog emlékezni az ég világon. Háháá! Feltaláltam ám én a tutit! Olyan tortát rittyentek, hogy csuda!.... Kitaláltam, elterveztem, kigugliztam mindent. Teljes nyugalmat kértem, gyerek az apjával többórás kimenőn, én meg a konyhában maszatoltam.
Nos, persze akik a recepteket kitalálják, mégsem teljesen hülyék, szóval nem árt(ana) rájuk hallgatni. De hát én vagyok az Anya, egyértelműen Én tudom jobban.
Így történt, hogy muffin-ból sütöttem tortát - ezzel csak az a baj, hogy a kis küblikbe tervezett tészta a nagy tortaformában mégsem úgy viselkedik, mint várnád; lényeg, hogy nem emelkedett fel rendesen. Ettől eltekintve szépen átsült, az íze is, mint vártam. Ja, még nem mondtam, céklás-csokis összetételben műveltem mindezt. Én nagyon imádom.
Eddig kész. Jöhet a krém. Mit is adjak egy egyévesnek, aki még épp'csak megismerkedett az ízekkel, alapanyagokkal. Gond egy szál se, az internet telis-tele van ún. gasztrobloggerekkel, akik számtalan jól bevált recepttel várják az arra "éhezőket".
Választottam: narancsos mascarpone krém. Csudafinom. Lett volna, ha nem akarom kispórolni a porcukrot, hogy reform maradjak... minta egyébként az lennék, na mindegy... Így kissé savanykás lett, ami aztán valahogy mégsem passzolt a céklás piskótával. Persze mindenki megette a maga adagját, mert nekem ilyen jólnevelt családom van :)
De visszatérnék még a díszítésre: marcipán bevonat, cukorgyöngy dekór, egy szál gyertya :) Ez mondjuk jó lett (hála a gasztrobloggerek trükkös tanácsainak :)).
És készült egy minitorta is a kis ünnepelt részére, hogy önállóan élvezhesse a torta trancsírt :)
