Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)

2011. október 30., vasárnap

hobbikeresés

Már nagyon régóta ún. hobbikeresésben vagyok. Korábban kifejtettem már, hogy milyen "nemtudom" érzés kerített hatalmába, és egyértelműen úgy gondolom, ennek leküzdésében 100%osan segíteni tudna, ha megtalálnám, mi az, amivel nagyon szívesen eltölteném üres perceimet.
Szóba jött a szabás-varrás, szerintem nekem az menne. Na nem ruhákat varrnék, inkább takarókat, falvédőt, szütyőket, párnát: olyasmit, amihez nem kell különösebb varrótanfolyam, elég egy-két trükköt ellesni, és persze kézügyesség. Utóbbi asszem, nekem van. Csak nem használom.
Amiben én igazán "otthon" érzem magam, az a sütés-főzés, azon belül is a tészta. Tészta minden mennyiségben, formában, ízben. Nem cukrászsütikre kell gondolni, hanem magára a tésztára. Gyúrni, dagasztani, kikeverni és végigülni a sütő előtt, amíg gyönyörű habos-babosra dagad a tepsiben, vagy épp' puhára fő a fazékban.
Alapvetően húsevő ragadozónak tartom magam, számomra a nyers hús, vagy akár belsőségek feldolgozása kész élvezet, és ettől még nem vagyok szörnyeteg :) Anno a disznóvágásokon alig vártam a friss meleg májacskát, hogy kisüthessem, és felszolgálhassam a pálinkagőzös mészáros csapatnak. Sajnálom, nekem az ételek, de legfőképp az alapanyagok a gyengéim. Anyukám sem jött még rá, kitől örököltem ezt a "hajlamot" :)
De eltértem a tárgytól. Szóval, mit is csináljak? Valójában már nem ez ám a kérdés, hiszen a fentiekben le is írtam, mihez van nekem igazán kedvem. Akkor hát álljak neki? Keljek fel a tévé elől? Keljek fel a számítógép elől? Aaauuuóóóómmmmhhhmmm?!?!?! És ezzel mindent elmondtam :) LUSTA VAGYOK, MINT ... mint valami, ami nagyon lusta. Még hasonlatot sem találok. Ezen hogyan lehet úrrá lenni??? Segítség! Azt hittem, ha gyerekem születik, elmúlik ez a speciális tulajdonságom - hogy férjemet idézzem - mert hát egy gyerek mellett ugyan nem engedheti meg magának senki, hogy lustálkodjon. De valahogy úgy alakult, hogy mégis megengedhetem. Na most légy okos. Kitaláltam, hogy akkor állok neki varrni, ha elpakoltam az iratokat, amik halomban fekszenek a polcokon. Aztán kitaláltam, hogy akkor pakolom el az iratokat, ha minden könyvelési háttérmunkát is elvégeztem, ami az éves zárásokhoz egyébként is szükséges. Aztán kitaláltam, hogy előbb lekönyvelek mindent, aztán zárok - és ezt találom ki minden hónapban a bevallások előtt. Így elég nehezen érem utol a saját ki-találmányaimat. Lehet, hogy van ebben némi szándékosság?! Valószínű!
EL AKAROM HATÁROZNI!!!! Meg is tettem már vagy százszor. Például, most, hogy ezt írom, közben úgy de úgy elhatározom, hogy mindjárt felkelek, és .... és valószínűleg elpakolok a konyhában, közben felébred a gyerek, tízórai, ebédfőzés, ebéd, konyhapakolás folyt.köv., séta gyerekkel, mert megint aludni fog, aztán este van, akkor már nagyon kívánja a közös játékot, vacsorakészítés, fürdetés, altatás.... Jééé, már este 9 óra van?! Akkor megnézem az aktuális valóságsót, aztán nekiállok. Jééé, már este 10 óra van?! Hát én már aztán neki nem állok semminek.....
És ez így megy minden nap.... Van kérdés? Nincs? Helyes! :D