Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)

2011. szeptember 20., kedd

tudj mit kezdeni a maradékkal :)

Valóban védőnőmnek volt igaza: amint Benci megízlelte a pörköltet, esze ágában sincs továbbiakban megenni a jó kis cékla vagy sütőtök pürémet. Pedig hogy' imádta :) Öröm volt nézni a csupalila képét, mint valami véres horror :)
Na de amikor anyává válunk, kapunk egy (ill. több, de most csak egyről szólnék) különleges képességet, mégpedig, hogy bármiből képesek vagyunk finom ételt készíteni, és alapelvünk, hogy SOHA NINCS MARADÉK! Legrosszabb esetben éjjel 10kor, fürdetés és fektetés után az aktuális sorozat, vagy facebook előtt belapátoljuk, jobb esetben pedig kitalálunk egy újabb ételt (lásd képességek 1. pont :)).
Íme két remek konyhai alkotás, melyekhez a bébiadagokba fagyasztott sütőtök- ill. céklapürét használtam fel: