Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)

2011. szeptember 18., vasárnap

konyhai alkotás I.

Házitésztát gyúrtam :) !!! Ezt szeretem én igazán, a konyhában alkotni újat, tökéleteset :) Igenis erre most büszke vagyok, mert nagymamám és anyukám készítettek ilyen tésztát, és ezt megtanulni szerintem ma már valódi kihívás - persze nem olyan nehéz dolog, de a legtöbben nem próbálkoznak már vele. Pedig utánozhatatlan íze van az igazi házilag gyúrt tésztának. A fiúk mindenesetre befalták, férjem 3 tányérral evett!
Íme: