Amióta aktívan kezdtem élni a kismamák társasági életét - chaten, blogon, egyszóval interneten (havonta egyszer személyesen) :D:D - azóta újra visszataláltam a konyhába. Mindig is szerettem főzni, és már-már perverz módon élvezem a különböző alapanyagok megmunkálását, úgy mint húsok, belsőségek (!), tészták különösen. Bence mellett nehezemre esett és esik ma is bármibe belefogni, de ha férjemnek akár csak fél nap szabadnapja van a héten, akkor főzök nagyobb adagot, ami kb. két napra elég. Tovább nem szeretek eltenni semmit, mert akkor már nem kívánjuk, és utálok úgy enni, hogy muszáj. Mamatársaim között van, aki minden nap egyedül van a gyerekkel, vagy éppen 2-3 gyereket is nevel, és Ők is meg tudják oldani a mindennapi főzést. Ez inspirált arra, hogy én is újra felvegyem a kesztyűt.
A menüt jó egy hétre előre megtervezem, így van módom előkészülni, fagyasztóból időben elővenni, nem kapkodni.
És hát borzasztóan rákattantam a tésztafélékre. Nem is enni szeretem a legjobban, hanem készíteni. Legyen az egy borzasztó egyszerű muffin, vagy kelt tészta, de akár egy idegnyugtató kifőtt tészta meggyúrása. A kelt tésztánál annyi könnyebbséget vezettem be - valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy annyira kedvelem -, hogy én a kenyérsütőgépben dagasztatom meg a tésztát, amihez csak szárazélesztőt használok. Olyan gyönyörű lesz a tészta, mint az álom. A gyúrásba már egészen jól belejöttem, nem mellesleg rengeteget lehet spórolni vele. Már egész bonyolult recepteket is kipróbálok, és alkotok, alkotok.
Legutóbb pedig belefogtam a tortakészítésbe. Egyik mami-tól kaptam a tortalap receptet, egy másiktól meg a krém receptet. A tortalap első körben a kukában végezte, a második lett tökéletes. A krém végeredményben jó lett, de nem így terveztem, viszont már tudom, hol rontottam el, szóval legközelebb menni fog. És akkor nekiálltam marcipán figurákat gyártani, ami meg annyira jól sikerült, hogy már-már teljesen elszálltam magamtól :) de tényleg jó lett.
Szóval egy jó ideje nagy tételben vásárolom a lisztet, rajongója vagyok a legtöbb tésztás és tortás gasztrobloggernek, és alkotok. Szinte minden nap.
Férjem legutóbb is meglátta a liszthalmokat a bevásárló szatyorban - "már megint lisztet vettél...már tésztaundorunk lesz...mit akarsz megint csinálni" - "szilvalekváros buktát..." - "na jó, azt még csinálhatsz.." :D
