nem írtam semmit. Nem is nagyon volt rá érkezésem. Na jó, ez persze nem teljesen igaz, csak szeretek minden elmaradásomat azzal megindokolni, hogy rettenetesen lefoglal a kétévesem nevelése, gondozása, és a háztartás, meg a maszekolás.
Na most elmondom, hogy' is vannak ezek valójában:
- Gyereknevelés: A kétévesem néha kiborít, néha megríkat - néha bánatomban, de még többször örömömben -, anyázik egész álló nap, beszél folyamatosan, de csak én értem, néha apa is, folyton segíteni akar (a házimunkában, főzésnél, a wc-n, a fürdésnél...), mindenhol ott van pillanatok alatt, mindenhol lefekszik, hempereg, az mindegy, hogy én már napok óta halogatom a pacák felmosását a konyhában, mert amint nekiállok söpörni, azonnal segíteni akar, és úgy ahogy van, zoknistól, vízilovastól belegyalogol a kosz- és homokkupac közepébe. És a legjobb kérdés: ana esz mi? ana mi cí? Egy nap kb. 50szer kérdezi meg, rámutatva azokra a jól megszokott tárgyakra, melyek nap mint nap körülvesznek, és amiket pontosan ismer, vagy akár meg is tud nevezni. Ő közben jól szórakozik, én pedig érzem, ahogy a kisagyamból lassan leválik egy-egy darab... Kellek is neki, meg nem is. Úgy értem, jó lenne, ha ott ülnék mellette egész nap, követném az utasításait, hogy mikor vagyok az egérrel, a kacsával, a zsiráffal vagy mikor kell éppen mesét olvasnom úgy, hogy ne nézzünk egy oldalt 5 másodpercnél tovább, vagy csak vegyem fel, mert ő most éppen fentről szeretne alátekinteni a lakásban szerteszét... Október végén, amikor már kétéves lesz, megyünk bölcsibe, ott majd kiélheti magát. Bőgünk sokat, én itthon, ő a csoportban. De ez így lesz rendjén. Aztán visszamegyek dolgozni és jön a mókuskerék. Visszasírom még ezeket a "rabszolganapokat".
- Háztartás jelen pillanatban: a fürdő+wc kettős a legnagyobb jóindulattal is 2es alát érdemelne, kerülöm, hogy vendéget kelljen fogadnom, de persze azért nem szálltak még ki a közegésségügyisek, de mindenesetre egy alapos takarításra már megérett; a por már leült kissé a bútorokra, azért azt szoktam törölni, főleg, mert aprótalpú is lelkesen törölget velem, hiszen végre tud segíteni; az ablakok valószínűleg nagyon piszkosak, mert nem mindig ismerem fel a játszótéren gyülekezőket; a függönyök bogárpiszkosak, és a nyári folyton rángatástól meglazult a behúzójuk, eltört néhány kampó; na szennyes ruha nincs, viszont van sok tiszta két kosárban és egy széken felmagasítva. Jelenleg porszívóznom és pacákat felmosnom is kell, de tény, hogy ezt végzem el a leggyakrabban, mielőtt Bence megemésztené a szőnyeg tartalmát. Ja, a konyhát majdnem kihagytam, hiszen egy jóérzésű feleség és anyuka, főleg aki már két éve háztartásbeli, csak rittyent a családjának egy nem túl bonyolult, de min. 4 óra elkészítési időt és még több koszos edényt igénylő fejedelmi ebédet, szóval ennek maradékai mind ott hevernek valahol romokban - viszont itt van magyarázatom: gyerek alszik, mindenkinek kuss!
- Maszek meló: folyamatos elmaradás, késett bevallások, csak a legszükségesebbek könyvelése, iroda katasztrófaállapotban, lekönyvelt számlák hűvös halomban.
TERVEK, naagy tervek: megváltozni, vagyis inkább csak visszaváltozni normális emberré, nővé és megújulni az anyaságban is; aztán rendbe rakni a környezetet, folyamatosan rendben is tartani; irodát rendbe rakni, lefűzni, bekötni, dobozolni, dossziézni, bevallani, katalogizálni, felcímkézni.....
Hajrá!
Üdvözlet!
Üdvözlet!
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.
Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)