A nap igazából éjjel kezdődik, amikor valamikor 1 óra felé nyikorgásra ébredek, jó esetben cumi a szájba és máris újra befordul a fal felé, folytatva édes álmát. Rosszabb esetben ez még kb. 2 óra körül ismétlődik.
Kb. 3 órakor szopi. Ja persze, neki már nem kellene éjszaka enni.... és ha ő éhes, és ha csak rám van szüksége, akkor mi van... Ezután már reggelig, ja bocs' hajnali 6-6:30-ig alvás van. Egyébként szerintem elaludna ő akár 8-ig is, ha azok a szemét kis rigók nem kezdenék rá a nótára, amint a nap kidugja első sugarát.
Ilyenkor jön monyózás a franciaágyon, közben apát sem hagyjuk aludni, mert végre karnyújtásnyira van az orra, szakálla, és az a temérdek húznivaló szőr, ami a karját lepi :) (bocs apa) Szóval api egy-kettőt rángatózik, de hiába, ez nem valami álombéli legyecske, ami hátha elrepül. Benci bizony nem adja fel addig, míg apikája legalább egyszer rá nem morcog - merthogy ő erre bizony válaszol, visszamorcog. És ezt még 3-szor.
Aztán az éhség felülkerekedik a játékon, így vissza a szopifotelbe. Még el sem helyezkedünk, hallom, apa már ismét horpaszt - de jó neki... (persze ha éppen nem megy dolgozni).
Jól átgondolt ruhaválasztás, pelusmustra, öltözés, és most irány a konyha, ahol bizony ki kell várni, míg anya is magához tér egy mézes feketekávé segítségével.
Vissza nagyágyra, anya felöltözik, és embert farag magából. Na most már lehet játszani, mókázni. A helyszín változó: konyha, előszoba, nappali. Boldogan végigkóstoljuk újra és újra a bútorokat, szőnyegeket, járólapot, mert hát a tegnapi íz már sehol se nincs. 9 óra felé már jó lenne újra alszani, szóval némi küzdés ellene/érte, aztán csend. Anya reggelizhet, apa is felkel a téli álomból, gyors rendrakás, ágyazás, tízórai eltervezése - mert ha az Éhező felébred, és nem készülök el min. 5 perc alatt..... hát azt a hisztit nem kívánom...
Pelus kicuccolása, játék. Anya felmos - miután Bence előnyalta már a padlót -, ebédfőzés több napra, Bencinek ebéd készítés (jó esetben a miénkből előállítható), némi internet böngészés.
Benci nyüsszög, hogy most már legyek szíves bújni, tátott szájjal nevetni, és valamelyik testrészemet többszöri harapásra felkínálni. Alvás ebéd előtt, ami kb. 1-2 órára tolódik. Ebéd után játszunk, vagy sétálunk. Időjárásfüggő. Ebben a 30 fokban inkább megbújunk a sötét szobában, és majd uzsi után megyünk ki . Addig is hempergőzünk, keresztülnézünk felfújhatós labdákon, összenyaljuk a tükröket, műértjük a fali képeket, átrendezzük a hűtőmágneseket, belekiabálunk az ásványvizes palackba, elolvassuk az újságot, összenyálazzuk az újságot, apró cafatokra tépjük az újságot, stb....
7-8 között valamikor jön az esti szopi - ezt már nagyon várja, mászik fel rajtam, amíg rá nem talál :) - utána még kicsit ejtőzünk a játszószőnyegen, és jöhet a fürcsi. Nagykádban, játékokkal. De ilyenkor már hullafáradt, szóval nincs az az önfeledt pancsolás, mint várnánk. Végül kiütéssel győz a fürdővíz, a törölközés és egyéb járulékos ceremóniák már keservesek, annyira álmos. Halk tentebaba, anyaszimatolás, nyakbabújás, álombahümmögés. Kész! Most kb. 1 óráig pihi van. Ilyenkor én már csak játékokat pakolok el, aztán bezuhanok a "nagyágyba".
Üdvözlet!
Üdvözlet!
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.
Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)