Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)

2011. június 7., kedd

Egy napunk története

A nap igazából éjjel kezdődik, amikor valamikor 1 óra felé nyikorgásra ébredek, jó esetben cumi a szájba és máris újra befordul a fal felé, folytatva édes álmát. Rosszabb esetben ez még kb. 2 óra körül ismétlődik.
Kb. 3 órakor szopi. Ja persze, neki már nem kellene éjszaka enni.... és ha ő éhes, és ha csak rám van szüksége, akkor mi van... Ezután már reggelig, ja bocs' hajnali 6-6:30-ig alvás van. Egyébként szerintem elaludna ő akár 8-ig is, ha azok a szemét kis rigók nem kezdenék rá a nótára, amint a nap kidugja első sugarát.
Ilyenkor jön monyózás a franciaágyon, közben apát sem hagyjuk aludni, mert végre karnyújtásnyira van az orra, szakálla, és az a temérdek húznivaló szőr, ami a karját lepi :) (bocs apa) Szóval api egy-kettőt rángatózik, de hiába, ez nem valami álombéli legyecske, ami hátha elrepül. Benci bizony nem adja fel addig, míg apikája legalább egyszer rá nem morcog - merthogy ő erre bizony válaszol, visszamorcog. És ezt még 3-szor.
Aztán az éhség felülkerekedik a játékon, így vissza a szopifotelbe. Még el sem helyezkedünk, hallom, apa már ismét horpaszt - de jó neki... (persze ha éppen nem megy dolgozni).
Jól átgondolt ruhaválasztás, pelusmustra, öltözés, és most irány a konyha, ahol bizony ki kell várni, míg anya is magához tér egy mézes feketekávé segítségével.
Vissza nagyágyra, anya felöltözik, és embert farag magából. Na most már lehet játszani, mókázni. A helyszín változó: konyha, előszoba, nappali. Boldogan végigkóstoljuk újra és újra a bútorokat, szőnyegeket, járólapot, mert hát a tegnapi íz már sehol se nincs. 9 óra felé már jó lenne újra alszani, szóval némi küzdés ellene/érte, aztán csend. Anya reggelizhet, apa is felkel a téli álomból, gyors rendrakás, ágyazás, tízórai eltervezése - mert ha az Éhező felébred, és nem készülök el min. 5 perc alatt..... hát azt a hisztit nem kívánom...
Pelus kicuccolása, játék. Anya felmos - miután Bence előnyalta már a padlót -, ebédfőzés több napra, Bencinek ebéd készítés (jó esetben a miénkből előállítható), némi internet böngészés.
Benci nyüsszög, hogy most már legyek szíves bújni, tátott szájjal nevetni, és valamelyik testrészemet többszöri harapásra felkínálni. Alvás ebéd előtt, ami kb. 1-2 órára tolódik. Ebéd után játszunk, vagy sétálunk. Időjárásfüggő. Ebben a 30 fokban inkább megbújunk a sötét szobában, és majd uzsi után megyünk ki . Addig is hempergőzünk, keresztülnézünk felfújhatós labdákon, összenyaljuk a tükröket, műértjük a fali képeket, átrendezzük a hűtőmágneseket, belekiabálunk az ásványvizes palackba, elolvassuk az újságot, összenyálazzuk az újságot, apró cafatokra tépjük az újságot, stb....
7-8 között valamikor jön az esti szopi - ezt már nagyon várja, mászik fel rajtam, amíg rá nem talál :) - utána még kicsit ejtőzünk a játszószőnyegen, és jöhet a fürcsi. Nagykádban, játékokkal. De ilyenkor már hullafáradt, szóval nincs az az önfeledt pancsolás, mint várnánk. Végül kiütéssel győz a fürdővíz, a törölközés és egyéb járulékos ceremóniák már keservesek, annyira álmos. Halk tentebaba, anyaszimatolás, nyakbabújás, álombahümmögés. Kész! Most kb. 1 óráig pihi van. Ilyenkor én már csak játékokat pakolok el, aztán bezuhanok a "nagyágyba".