Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem. Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra. A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.
Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által. Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)
2011. június 6., hétfő
Bence már "villámkúszik"!
Kb. két nap alatt eljutottunk odáig, hogy ma fél órába sem telt, és feltörölte a konyhát, az előszobát. Maga elé dobálta egy játékát, majd boldogan, kiabálva, nevetve utánasietett. Két kar+jobb láb. Ez a tuti "villámkúszás" receptje nálunk :)
