Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)

2011. június 4., szombat

ÉHES VAGYOK!!!

Az "éhes vagyok" nálunk egy jelenség. Először csak nyüsszög, szaggatottan nyögdös. Aztán amikor veszem a jelet - hát hogyne venném - és elkezdem bekeverni, vagy épp' melegíteni a kaját, a gyermek egyre hangosabban és keservesebben (ekkor már) vinnyog. Mire az etetőszékbe ültetem és elkezdem elépakolni a holmit (tányér, kiskanál, szalvéta, ja mégegy szalvéta, innivaló víz), addigra szabályosan remeg.
Higgyétek el, rendszeresen etetem! Mégis minden alkalommal olyan, mint aki akkor kap enni először a héten...