... pontosabban igyekszik, próbálkozik, halad is előre, csak még apró "lépésekben". Most már szinte naponta mosok fel, fertőtlenítek. Na nem akarom sterilizálni a lakást, csak hát a porcicákat és egyéb házi állatokat később, fokozatosan gondoltam bevezetni az étrendbe :)
Az előszobánkban kétszínű a járólap, középen világosabb sáv húzódik - na ennyit a lakásdizájnról :) - és az én kisfiam legérdekesebbnek e két szín közötti különbözőséget találja, egyikről szó szerint vetődik át a másikra. Nagyon édes, mintha egy láthatatlan gombolyagot kergetne :) Persze már megtalálta a virágaimat, az íróasztalom alatti szemetest, a vasalózsinórt, stb... (apa számítógépe érdekes módon még nem került terítékre). Komolyan próbálok gyerekbiztossá tenni mindent, de előbb Benci szép lassan elmutogatja nekem, mik is azok a veszélyforrások, amitől óvnom kellene :) Nem vagyok ám olyan rossz anya! :)
Ja, és hogy az ajtók és szekrények alja, lábai milyen fantasztikusan érdekesek!! Annyira, hogy mindegyikkel komolyan elbeszélget, énekel valamit, kicsit megpaskolja, majd, hogy mindenkinek jó legyen, alaposan megnyalogatja, biztos ami tuti... :)
Üdvözlet!
Üdvözlet!
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.
Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)