Most már naponta többször is.
Nekem valamivel tovább tartott a reggeli, pontosabban én megettem, ő meg csak belenyalt, és azzal végzett is. Lényeg, hogy ülök a széken, napi sajtó, kávé, párizsis szendvics, miegyéb. Érzem, hogy valamit motoz a széken: fogott egy faágat (ja, igen, nálunk ilyenek fellelhetők itt-ott a lakásban) és óvatosan beillesztette a fenekem alá. De nem csak úgy viccből, rendesen stabilizálta, hogy úgymondjam... Először azt játszotta, hogy a bot egy tűzoltófecskendő, vizet spriccel szerteszét - itt mindjárt arra következtettem, hogy akkor talán én lehetek a tűzoltó autó, rosszabb esetben maga a tűzcsap ugye. Amikor ezt elunta, a bot hirtelen hápogni kezdett, mert a vége kis mértékben meghajlott, kacsacsőrt imitálva. Ezt követte az étkezőasztal fűrészelése, még mindig ugyanazzal a bottal. Majd a végéből egy görbe darabot letörve már fúrógépként üzemelt tovább. Mindezt egyetlen faággal. Megszólalni sem mertem, csak figyeltem és csodáltam hihetetlen fantáziáját.
