Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)

2011. július 30., szombat

Az elválasztódás katasztrófája

Az anyatejen élő kisbabák elvileg 1 éves korukig ritkán választják el magukat. Ja...!
Kb. 7,5 hónapos lehetett, amikor megesett velünk az első ún. szopási sztrájk. 6 nap szünet után fogadta el újból az anyatejet, de csak reggel. És azt is úgy, hogy előtte előkezeltem dentinox fogzáskönnyítő kenőccsel. Ez azóta is így van, minden reggel imába foglalom, ha sikerül zokszó nélkül szopiztatni. Tápszerről hallani sem akar, és én sem. Vacsorára is csak a tejpépet eszi, tápszert egyáltalán nem hajlandó meginni. A tejem persze eléggé apadt, szóval örülök, ha meg tudjuk tartani ezt a reggeli szopizást. A lelki válságon már többször átestem (pl. ha a minden 28. napon ismét tiltakozott), most már úgy érzem, fel vagyok készülve, ha esetleg végleg abbahagyná. Elvégre már majdnem 10 hónapos, így is szépen szopizott.
Hangsúlyozom: a szoptatás az egyik legcsodálatosabb dolog a babázásban!!!! Mindenkinek melegen ajánlom :) És nem feladni, gondolkodni!