Hosszas gondolkodás után elhatároztam, hogy márpedig én akkor is mosógépben mosom ki a zenélő, csörgő, sípoló, izélő játszószőnyeget, amin még a 3-4 hónapos gyermekem teljes étrendje hagyott guszta foltokat. Lesz-ami-lesz.
A szőnyeg csudaszép lett, illatos, tiszta. Egyetlen hiba történt, a rajta lógó, úszást imitáló zenélő halacska nem akarta abbahagyni a trillázást, megállás nélkül zengett az egyébként felismerhetetlen dallam. Mivel Bence fiam éppen aludt, ijedtemben és hirtelen felindulásból fogtam az ollót és levágtam a szőnyegről a halat.
Nem, nem tudom miért, és nem, nem tudom hogy gondoltam, hogy ettől elhallgat - nem hallgatott el! - és nem, nem gondoltam végig....
Szóval fogtam a még mindig csilingelő halacskát (immár szőnyegtől mentesítve) és rohantam vele a másik szobába, távolabb az alvó kisdedtől. Aha, és most ?!... (gyenge idegzetűek most lapozzanak)
Ekkor szintén hirtelen felindulásból fogtam a kezemben lévő nagyollót, megfordítottam, és kalapácsként használva néhány jól irányzott ütéssel végleg elhallgattattam a bosszantó lényt.
Hát igen, és most ott álltam kezemben egy már nem zenélő hallal szőnyeg nélkül és egy játszószőnyeggel zenélő hal nélkül.
És hogy mi ebből a tanulság ? A HÜLYESÉG nem távozik az anyatejjel :)
