....hát végül megtörtént. Kisfiam minden szakmai fórummal és tudományos értekezéssel ellentétben 1 éves kora előtt, 10 hónaposan elválasztotta magát. Tejem is volt, szóval nem az a gond. 6 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást, megfelelő időben és szerintem megfelelő ütemben. Egy durva fogzási fájdalom miatt egyik napról a másikra hagyott abba napi 3 szopit. Egy hétig sztrájkolt, mire vissza tudtam édesgetni magamhoz, de már csak napi 1 szopi erejéig. Hát most ennek is vége :(
Kezdettől fogva nagyon szépen evett szilárd ételt, mindent elfogadott, bármit adhattam. Ma már kézzel saját maga eszi a szendvics-katonákat, összevágott gyümölcsöket. Imád enni. Valószínűleg egyébként ez vezetett idáig, hiszen könnyen rájött, mennyi minden finomság létezik a tejcin kívül is, amikért ráadásul nem kell megdolgoznia, csak élveznie, amit elé pakolok.
Szomorú vagyok, de már próbálom a jó oldalát keresni - azt, hogy megint "szabad" vagyok, nem kell vigyáznom, hogy mit eszek, iszok, mikor nem vagyok itthon, stb. Ja, és újra takaríthatom a wc-t :) (erről nagylelkű férjem tiltott le még a terhességem kezdetén, a vegyszerek miatt, gondolom, most Ő is örül, hogy végre nem neki kell csinálnia :))
Őszintén, alig várom, hogy elapadjon a tejem, és ne emlékeztessen nap-mint-nap a "veszteségre". Borzasztóan imádtam szoptatni. Ez volt életem eddigi legcsodálatosabb élménye.
