Vajon tényleg zsenit akarunk nevelni a gyerekünkből? Miért határozzuk el, hogy különb lesz mindenkinél? Miért képzeljük, hogy Ő majd megvalósítja a Mi álmainkat? Hogy majd Ő sportolni fog, meg népi táncolni, zenét is tanul, szeret olvasni, érdekli a történelem, nem lesznek pattanásai és csak az izgazival fog először szexelni....
Továbbra is kitartok amellett, hogy felesleges ezer játékkal elhalmozni egy gyereket, mert úgysem érdekli, vagy csak néhány pillanatig, és már tovább is áll egy másik játék kedvéért. A tudatos szülő dolga, hogy minden pillanatában, még a megszületése előtt képezze és fejlessze gyermekét - legalábbis első szülőként mindenképp' ezt érezzük feladatunknak. "Játssz okosan", "tanulj okosan", "taníts okosan", "OKOSAN"! Ezen van a hangsúly. De miért is? Nyilván senki nem szeretné, ha analfabéta lenne a gyereke, de hogy minduntalan azon törjem a fejem, vajon amit most a kezébe adok, vagy amit a be nem avatott nagymama hozott neki, az mennyire "készségfejlesztő"?! Én még a műanyag üvegbe is azért szórtam lencsét (csörgő lett belőle), mert az fejleszti az érzékeit. Tehát tudatosan, és nem azért, mert tök jópofa és vicces.
Valójában minden, amit a gyerek viccesnek, érdekesnek, játszhatónak talál, az valamilyen módon biztosan fejleszti. Ha másért nem, hát azért, mert Ő találja ki, mire és hogyan használható az a valami.
Amit alapvetően nem szántam a játszódobozba, de Bence fiam mégis belecsempészte, az egy cipőfűző, egy karkötő, egy francia csat és egy pár kesztyű felnőtt méretben. Be kell tehát látni, igenis szükség van haszontalannak tűnő játékokra.
Ma elmentünk egy hasonló korú aprótalpút nevelő barátnőmhöz azzal az ürüggyel, hogy a gyerekek tudjanak egymással játszani (persze, látott már valaki két egyévest egymással játszani?), de a valódi ok az volt, hogy eltöltsük az időt, közösen, és közben ne bolonduljunk meg a bezártságtól és az egyhangúságtól. És a számtalan - a jó szándékú rokontoktól, barátoktól kapott - ún. készségfejlesztő játékok mellett mit láttam ott? Felfújt, bár már kissé elfáradt lufikat, szappanbuborék-fújót, még egy pumpát is (talán épp' a lufikhoz való, bár nem kérdeztem). Ezek voltak azok a "játékok", amiket a gyerekek azonnal elővettek, amit a házigazda kisfiú is többször kézbe vett, pedig Ő már biztosan nem akkor látta először.
És a szappanbuborékokat nem lehet megunni :):)
