Üdvözlet!

Üdvözlet!

Üdvözöllek kedves Olvasó! Úgy éreztem, muszáj kibeszélnem, pontosabban "kiírnom" magamból azon gondolatokat, melyek az utóbbi években foglalkoztatnak, és amitől gyökerestül megváltozott az életem.
Ezt legelső sorban "Őcukiságának", Bence fiamnak köszönhetem, aki 2010. október 20-án - és már előtte 9 hónappal - a részemmé lett, aki megtanított a feltétel nélküli szeretetre, soha nem tapasztalt boldogságra.
A felé irányuló anyai érzéseim, gondoskodásom, és egyértelmű függőségem indítottak arra, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteimet, érzéseimet Veled, kedves Látogató.

Kívánom, hogy érezd át felhőtlen örömöm a rövidebb-hosszabb történeteink olvasása által.
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk :)

2011. október 6., csütörtök

a kisbabából kisgyerek, a szopi-kuckóból játékszoba lett...

Milyen izgatottan rendezkedtünk férjemmel annak idején, 1 évvel ezelőtt, terveztünk (na jó, terveztem én!), vásároltunk, kilencvenhétszer kb. átrendeztük a gyerekszobát. Aztán eljött a nap:
Némi malacképpel vártam a pillanatot, amikor pocakom terméke végre az Őt megillető ágyikóban pihen majd.
9,5 hónapon keresztül itt szoptattam kisbabám, és még nagyon sokáig vigasztaltam az ún. "szopi-fotelben", ha bánata volt.
És most, 11 hónappal és 16 nappal (-5) beköltözése után a szoba átalakult. Már egy aprócska kisgyermek lakja, nem egy kisbaba. Elszorul a torkom, a szívem, hogy milyen nagy már az én aprótalpú kismanó fiam :) Szuper játszószobává alakítottuk a közös kuckót, ez már teljesen az Ő birodalma. Megérdemli, mert olyan jó hozzám, megajándékoz azzal, hogy VAN NEKEM ! :)

2011. október 4., kedd

ovi vicc

Két óvodás beszélget:
- Oda nézz, szisza, szisza!!!
- Mi van vazzeg, nem tudod kimondani, hogy matka?!
...

2011. október 1., szombat

minden játék és játék minden...

"fiser prájsz"? ugyan már!
Röviden felsorolom gyermekem aktuális kedvenc játékait:
  1. kis kosárban 9 vadgesztenye 1 szem dióval kiegészülve
  2. műanyag üdítős flakonban száraz bab, lencse - csörög-zörög
  3. cipős doboz, mint kis kincsesládikó: fakanál, poháralátét, cdborító, cipőfűző, régi leharcolt mobiltelefon, vadonatúj de nem működő távirányító, cumilánc és a babakocsi egy olyan tartozéka, aminek amúgy semmi értelme
  4. vesszőkosár, mint nagy kincsesládikó: karácsonyi fém dobozka, vitaminosflakon, egy újabb felesleges tartozék egy másik babakocsiról, kozmetikai katalógus, állatos könyv, hűtőmágnes, szilikon keverőkanál, habverő, zacskó, nagymamám kötött edényfogója, papír ajándéktasak, műanyag flakonok
  5. ja, és majdnem elfelejtettem az idegen szavak szótárát, obádovics-féle matekkönyvet, samuelson közgazdaságtan könyveit (ami nem is tudom, miért van meg...)
További hasznosnak bizonyuló tanácsok:
  • tanácsos minden olyan polcot átrendezni, amit a gyerek elér - mégpedig úgy, hogy lepakoljuk a tiltott kincseket, de helyette elhelyezünk néhány olyan számára értékes darabot, aminek megszerzése mégiscsak sikerélményt okozhat (egyelőre így próbálom távol tartani az oly' becses szakácskönyveimtől)
  • ha elöltöltős mosógépünk van, üzemszünetben abban is elrejthetünk egy-egy plüss állatot, hogy legyen mire vadászni
  • fiókokba rejteni kincseket - a szobájában van egy kis falra akasztott polcocska, három kis fiókkal; persze felmászik rá, és kiráncigálja a fiókjait, amiben minden alkalommal újabb és újabb meglepetés rejtőzik :)
Egyértelműen azt vettem észre, ha hagyom, hogy piszkálgassa a dolgokat - biztosítva persze, hogy semmiben ne tudjon kárt tenni, beleértve saját magát - akkor előbb-utóbb már nem lesz számára annyira érdekes és békén hagyja.

DE!!!! Természetesen nincs az a kreatív szuperanyu, aki 5-10 percnél tovább le tudna egyedül kötni egy 1 éves gyereket, hogy az ne ráncigálja a nadrágunkat, hogy ne akarja vezettetni magát keresztül a lakáson és vissza, hogy ne mutogatná sorra az összes mesekönyvét aprólékosan - de ne kezdj el mesélni, felesleges, nevezd meg a szereplőket és utánozd a hangjukat :) vagy játszd el két plüssállattal a csillagok háborúját, vagy a micimackót, tök mindegy :):):)

2011. szeptember 30., péntek

önállóság, mi?!

Elmélet: hagyjuk gyermekünknek, hogy maga fedezze fel az önálló evés művészetét, a kanalat, a kézzel evést, a pohárból ivást, stb.
Valóság:
"... na az úgy volt, hogy kaptam anyától én is egy kanalat - azzal a hátsó szándékkal, hogy így majd nem veszem ki minden áron a kezéből azt, amivel valójában engem etet - de a terv végül csak terv maradt: észrevettem, ha elég nagyot csapok, aztán sűrűn csapkodok kanállal a tányérba, akkor viccesen fröcsög a lé szanaszét. Aztán azt is észrevettem, hogy mindez remekül illeszkedik a terítő mintájába, így feltétlenül gondoskodtam arról, hogy még alaposabban belemasszírozzam. Már nem igazán voltam éhes, így remek szórakozásnak tűnt - asztalmasszírozás közben - a még hézagos fogsoromon keresztül kipréselni a előrágott zöldségdarabokat. Anyát mondjuk elég könnyű rávenni dolgokra, gondolta, ha a zöldség már nem kell, egy jutalomkeksznek - amiért olyan alapos munkát végeztem - biztosan örülnék még. Hát én örültem, tényleg, őszintén, de aztán valahogy az is kipréselődött a foghíjamon keresztül. Gondoltam azért kárba mégse vesszen, így azt is jól belemasszíroztam az asztalba..."
Arról nem beszélve, hogy az etetőszék úgy néz ki, mint ha egy ólnyi malacot etetnék minden nap... :)
De nem adjuk fel, amíg víz folyik a csapból, addig lehet koszolni, festékből is van maradék minden szobához, szóval csak idegekkel kell bírnom, és előbb-utóbb rendben leszünk.

2011. szeptember 20., kedd

tudj mit kezdeni a maradékkal :)

Valóban védőnőmnek volt igaza: amint Benci megízlelte a pörköltet, esze ágában sincs továbbiakban megenni a jó kis cékla vagy sütőtök pürémet. Pedig hogy' imádta :) Öröm volt nézni a csupalila képét, mint valami véres horror :)
Na de amikor anyává válunk, kapunk egy (ill. több, de most csak egyről szólnék) különleges képességet, mégpedig, hogy bármiből képesek vagyunk finom ételt készíteni, és alapelvünk, hogy SOHA NINCS MARADÉK! Legrosszabb esetben éjjel 10kor, fürdetés és fektetés után az aktuális sorozat, vagy facebook előtt belapátoljuk, jobb esetben pedig kitalálunk egy újabb ételt (lásd képességek 1. pont :)).
Íme két remek konyhai alkotás, melyekhez a bébiadagokba fagyasztott sütőtök- ill. céklapürét használtam fel:


2011. szeptember 18., vasárnap

konyhai alkotás I.

Házitésztát gyúrtam :) !!! Ezt szeretem én igazán, a konyhában alkotni újat, tökéleteset :) Igenis erre most büszke vagyok, mert nagymamám és anyukám készítettek ilyen tésztát, és ezt megtanulni szerintem ma már valódi kihívás - persze nem olyan nehéz dolog, de a legtöbben nem próbálkoznak már vele. Pedig utánozhatatlan íze van az igazi házilag gyúrt tésztának. A fiúk mindenesetre befalták, férjem 3 tányérral evett!
Íme:


2011. szeptember 17., szombat

"nem tudom" érzésem van

Nem tudom. Nem tudom, mi bajom van, de van. Nem fizikálisan - bár lassan kihat - sokkal inkább lelkileg, agyilag, érzelmileg, stb. Most lehet utánam követ dobálni, de nekem most lett elegem ebből a háztartásbeliségből. Bencével kapcsolatban nincsenek kétségeim, szerintem jól bánok vele, szeretem, és ezt minden pillanatban a tudtára is adom, gondoskodom róla, nevelem a saját meggyőződésem szerint. Hanem minden más, ami ezzel együtt jár: rendetlenség, nem érek rá vagy nem hagyják, hogy ráérjek, fut a konyha, fut az egész lakás, mindenhol morzsa, ragacs, por - mert takarítani sem tudok, elmaradtam a munkámmal, és már kedvem sincs behozni az elmaradást, minden gondolatom a pelenkázás, öltöztetés, nyál- és takonytörlés, etetés megszervezése és előkészítése - na ez utóbbi veszi el az agykapacitásom kb. felét.
Barátaim? Vagy fényévre laknak, vagy gyermektelenek (még), így nehéz a kommunikáció. Az utóbbinál sajnos kevés a közös téma, lásd fent (agykapacitás!). Vagy én nem akarok ráakaszkodni másra. Bár igazából meg sem kérdezem, hogy akaszkodhatnék-e.
Játszótér? Megint csak nem ismerek senkit. És főleg nagyobb, 2-3 éves gyerekek ill. szüleik találhatók. Kevesen viszik le a 11 hónapos csöppöket.
Újdonsült szülőnek lenni kb. olyan, mint amikor új suliba megy az ember. Nem ismersz senkit, mindenki megbámul, méreget, méregeti a gyereked, eldönti, hogy vajon okés vagy-e vagy sem...
Lényeg, hogy kezdenem kell magammal valami értelmeset, mert még egy évig igenis itthon maradok Bencivel. Neki szüksége van rám, nekem pedig ez az első és legfontosabb feladatom. Ebben nem akarok hibázni.
Most kutatom a baba-mama klubokat, rátukmálom magam az ismerősökre, férjem takarít. De még mindig "nem tudom". Össze kell szednem magam, ez így nagyon nem oké...